Pazarul ül bele a természetbe a világ egyik legjobb étterme

Egy 1917-ben épített korábbi katonai raktár a Noma új otthona. 

Søminedepotetnek hívták régen a dán haditengerészet által használt épületet, azt megelőzően pedig kétszáz éven át fontos része volt a grönlandi kereskedelmi útvonalnak, leginkább sózott halak exportálásában játszott vezető szerepet.

Napjainkban hosszú évekig elhagyatott épületként tengődött vadregényes környezetben, susogó fák között a tóparton.

Az évszázad eddigi legbefolyásosabb, két Michelin-csillagos vendéglátóhelye fennállása alatt négyszer nyerte el a világ legjobb étterme címet, két évvel ezelőtt mégis bezárt. Persze, ez nem a hanyatlás, hanem egy sziklaszilárd koncepció következménye: a René Redzepi által 2003-ban elindított eszme nem tíz-húsz évre, hanem több évszázadra tervez, ahhoz pedig folyamatos megújulás kell, és egy hely, ami ezt lehetővé teszi – írtuk még májusban a Noma megújulásáról.

Christianában húzták fel a kis faluként aposztrofálható, tradicionális északi stílusjegyeket magán hordozó épületetegyüttest,

melyet ki más is álmodott volna meg, mint korunk építészetének fenegyereke, Bjarke Ingels.

A hozzá köthető BIG a hét kis épületből álló élő és lélegző faluban külön fermentációs helyiséget, előkészítő konyhát, személyzeti étkezőt, üvegházat, pékséget és tesztkonyhát épített, illetve kialakított egy városi gazdaságot is, ahol a menü hozzávalóinak tizenöt százalékát meg tudják termelni.

Az enteriőrért felelős David Thulstrup főleg lakóterekből merített ihletet, ez pedig olyan jól sikerült, hogy minden tekintetben otthonos hely lett a Noma 2.0. Nincs például recepciója, és hidegburkolat helyett minden tömörfa padlóval borított.

A fő vendégtér, a negyven férőhelyes, pajtaszerű étkező teljes egészében fából készült. Inspirációért ebben az esetben a Royal Danish Academy of Fine Arts egyik helyszínéhez nyúlt, összesen negyvenhat köbméter tölgy felhasználásával alakította ki. A fának a bútorokat illetően is fajsúlyos szerep jutott, bár Redzepi kérésének eleget téve az egyszerű, időtálló dizájnt favorizálta. Az étkezőasztal fölötti lámpák mészkőből vannak, az étterem különböző pontjain pihentetett farönkök pedig a koppenhágai kikötőbe sodródott fenyőrönkökből állnak össze.

Számos érdekességet leginkább a konyhája tartogat, melyet az étterem szívében rendeztek be szándékosan úgy, hogy a vendégek belássanak a kulisszák mögé, és követhessék az ételek tálalásának folyamatát. Szintén nem hétköznapinak mondható, hogy egy hagyományos éttermi konyhával ellentétben alig-alig találunk rozsdamentes acélfelületet,

mert gyakorlatilag mindenhol tölgyfából készült elemek uralkodnak.

A méretes ablakoknak köszönhetően valamennyi helyiségben szívesen látott vendég a természetes fény, hogy a személyzet és a látogatók figyelemmel követhessék az időjárás alakulását, és persze elmerengjenek a táj szépségében.

Ez is érdekelhet:

(Fotók: Costarc.com)

Rendeld meg a Roadster magazin 13. számát!

Beköszöntött az ősz, és vele együtt megérkezett a Roadster magazin legfrissebb, 13. száma. Mit találunk benne? Bejárjuk Japán izgalmas és lenyűgöző helyeit, találkozunk a világ egyik legszínesebb és leghíresebb dizájnerével, Karim Rashiddal, Nápolyban megkóstoljuk Olaszország negyedik legjobb pizzáját, és benézünk az Attolini szabódinasztia műhelyébe is. A Napa-völgyben teszteljük, milyen az új, elektromos Rolls-Royce, és elbeszélgetünk a W luxushotelben megnyitott Nightingale by Beefbar alapítójával, Riccardo Giraudival is. Elmegyünk egészen Dél-Koreáig, hogy megnézzük közelről, milyen a világ egyik leghangulatosabb kávézója, a Mudzsige panzió, ezen kívül pedig találkozunk még párizsi keramikusművésszel, Japánban dolgozó magyar építésszel, vitorlázógép pilótával, egy római napszemüveg brand alapítójával, és a születésnapját ünneplő Babel Budapest megálmodójával is. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.

Megnézem, mert érdekel!