Egy 1917-ben épített korábbi katonai raktár a Noma új otthona.
Søminedepotetnek hívták régen a dán haditengerészet által használt épületet, azt megelőzően pedig kétszáz éven át fontos része volt a grönlandi kereskedelmi útvonalnak, leginkább sózott halak exportálásában játszott vezető szerepet.
Napjainkban hosszú évekig elhagyatott épületként tengődött vadregényes környezetben, susogó fák között a tóparton.
Az évszázad eddigi legbefolyásosabb, két Michelin-csillagos vendéglátóhelye fennállása alatt négyszer nyerte el a világ legjobb étterme címet, két évvel ezelőtt mégis bezárt. Persze, ez nem a hanyatlás, hanem egy sziklaszilárd koncepció következménye: a René Redzepi által 2003-ban elindított eszme nem tíz-húsz évre, hanem több évszázadra tervez, ahhoz pedig folyamatos megújulás kell, és egy hely, ami ezt lehetővé teszi – írtuk még májusban a Noma megújulásáról.
Christianában húzták fel a kis faluként aposztrofálható, tradicionális északi stílusjegyeket magán hordozó épületetegyüttest,
melyet ki más is álmodott volna meg, mint korunk építészetének fenegyereke, Bjarke Ingels.
A hozzá köthető BIG a hét kis épületből álló élő és lélegző faluban külön fermentációs helyiséget, előkészítő konyhát, személyzeti étkezőt, üvegházat, pékséget és tesztkonyhát épített, illetve kialakított egy városi gazdaságot is, ahol a menü hozzávalóinak tizenöt százalékát meg tudják termelni.
Az enteriőrért felelős David Thulstrup főleg lakóterekből merített ihletet, ez pedig olyan jól sikerült, hogy minden tekintetben otthonos hely lett a Noma 2.0. Nincs például recepciója, és hidegburkolat helyett minden tömörfa padlóval borított.
A fő vendégtér, a negyven férőhelyes, pajtaszerű étkező teljes egészében fából készült. Inspirációért ebben az esetben a Royal Danish Academy of Fine Arts egyik helyszínéhez nyúlt, összesen negyvenhat köbméter tölgy felhasználásával alakította ki. A fának a bútorokat illetően is fajsúlyos szerep jutott, bár Redzepi kérésének eleget téve az egyszerű, időtálló dizájnt favorizálta. Az étkezőasztal fölötti lámpák mészkőből vannak, az étterem különböző pontjain pihentetett farönkök pedig a koppenhágai kikötőbe sodródott fenyőrönkökből állnak össze.
Számos érdekességet leginkább a konyhája tartogat, melyet az étterem szívében rendeztek be szándékosan úgy, hogy a vendégek belássanak a kulisszák mögé, és követhessék az ételek tálalásának folyamatát. Szintén nem hétköznapinak mondható, hogy egy hagyományos éttermi konyhával ellentétben alig-alig találunk rozsdamentes acélfelületet,
mert gyakorlatilag mindenhol tölgyfából készült elemek uralkodnak.
A méretes ablakoknak köszönhetően valamennyi helyiségben szívesen látott vendég a természetes fény, hogy a személyzet és a látogatók figyelemmel követhessék az időjárás alakulását, és persze elmerengjenek a táj szépségében.
Ez is érdekelhet:
(Fotók: Costarc.com)
étterem | rene redzepi | Christiana | Bjarke Ingels | Dánia | koppenhága
Hét dolog, amit ki kell próbálnod a legszebb horvát nemzeti parkban
Nagyvárosi kalandor a Volvótól

Hawaiitól Tanzániáig, az egyik legjobb magyar sommeliertől a belga csúcsdizájnerig, az új Rolls-Royce-tól Horvátország titkos gyöngyszemeiig, a Roadster magazin új lapszáma ismét a világ izgalmas, kreatív és hedonistán lüktető ŕétegeibe viszi el olvasóit. Elmegyünk a bécsi három Michelin-csillagos Amadorba, ahol találkozunk Bencze Ádám sommeiler-vel, beszélgetünk Havancsák Terézzel, aki a közelmúltban kezdett el dolgozni az amerikai outerwear brand AETHERnél, Portugáliában kipróbáljuk, milyen a tengerparton száguldozni az új Ferrarival – egész kellemes –, a kortárs irodalom kedvelőinek pedig egy olyan Roadsternek írt Parti Nagy Lajos írással jelentkezünk, ami szerintünk a legjobbjai közé tartozik. Az aktuális számban lesz egy 20 oldalas mellékletünk is, amelynek főszereplője a még mindig rengeteg újdonságot rejtő Horvátország. Ezen kívül is sok színes történetünk van még, úgyhogy ezúttal is érdemes elmerülni a Roadster gazdag és kalandokkal teli világában!
Megnézem, mert érdekel!