Extrémsport-fotósként szerepel a fényképészek szaknévsorában, a budapesti Fogasháztól a chicagói Millenium Parkig szerveztek már kiállítást a képeiből. A huszonkilenc éves, bicskei bázisú Pálfi Balázs olyan cégektől kapott megbízást, mint a Red Bull, a Stihl és a Mercedes-Benz, talán többek között azért, mert a trendek követése helyett a saját útját járja. Portré.
Legtöbbünkkel ellentétben nem mozdonyvezetőt, gólkirályt vagy űrhajóst mondott az óvónéni mi leszel, ha nagy leszel? kérdésére, hanem gyerekkora óta az objektívvel babrálók világa vonzotta. Sokáig nem nagyon fért bele anyagilag a fotózás az életébe, aztán egy középsulis ösztöndíjnak hála egy apránként összerakott géppel hivatalosan is elkezdhette a hobbiját.
Inkább a fotós életstílus vonzotta; nagy hatást gyakoroltak rá a NatGeo legendás riporterei, akik folyamatosan úton voltak, és elképesztő történeteket meséltek el a képeikkel.
Az áttörés nem egyik hétről a másikra következett be Balázs pályafutásában, hanem a szamárlétra minden egyes lépcsőfokának megmászása után. – "Nagyon sokat dolgoztam, és rengeteg vakvágány meg kudarc volt (és lehet még) a karrieremben, viszont mindenáron ezt akartam csinálni. Sokáig nem az álommelók mellett fotóztam: eleinte kis helyi cégeknek, újságoknak lőttem képeket, és persze folyamatosan fotóztam a saját témáimat, továbbá igyekeztem minél többet kiállítani. Aztán megjelentek a komolyabb megrendelők.
Eleinte főleg magazinok (többek között a Player), és ahogy egyre több helyen szerepeltek a képeim, úgy kaptam komolyabb megbízásokat. Régi álmom volt, hogy a Red Bullnak készíthessek képeket, ami nagyon erős szakmai kihívás, így elsőre elérhetetlen dolognak tűnt, viszont tavaly óta már nekik dolgozom. Azt hiszem, ez egy rendkívül fontos lépcsőfok volt az életemben. Persze egyfolytában előre tekintek, a következő lépésre koncentrálok, hiszen mindig van egy újabb kihívás, amit célként állítok magam elé. Jelenleg is megszokottól eltérő anyagokon dolgozom, próbálom kilökni magam a saját kereteimből, és új nézőpontokat találni."
Hogy miért az extrém sportok irányába tendált, arra a másik ifjúkori kedvenc időtöltése a válasz: a gördeszkázás. – "Gyerekként gördeszkáztam és kisebb-nagyobb szünetekkel a mai napig gurulok. Gyakorlatilag ebben a közegben nőttem fel, az extrém sportok imádata tehát mindig megvolt. Nagyon sokat kaptam ezektől a sportoktól és azoktól az emberektől, akiket ennek kapcsán megismertem. Szóval valahol szívügyem, hogy megmutassam a szépségét. Emellett valahogy folyton erre terelgetett az élet, még akkor is, amikor másfelé szerettem volna menni. Olyan megrendelők találtak meg, akiknek sportfotókra volt szükségük, és rendszerint az ilyen képeimre kaptam a legtöbb pozitív visszajelzést."
A méltatás nem csupán virtuális vállveregetések formájában jelent meg, hanem fajsúlyos díjakkal járt.
2016-ban például a a világ legnagyobb, kifejezetten extrémsport-fotósoknak szóló pályázatán, a Red Bull Illumén a legjobb öt közé került sequence kategóriában. Erre a legbüszkébb.
– "Egyrészt új ajtókat nyitott a karrieremben, másrészt hihetetlenül megtisztelőnek tartottam, mert igen komoly szakmai zsűri válogatta a képeket. Nagyszerű érzés volt ott lenni a díjátadón Chicagóban, találkozni és egy kiállításon szerepelni azokkal a legendákkal, akikre mindig is felnéztem, és inspirálódtam a munkáikból."
Balázs nem gondolja úgy, hogy a sportfotózás nehezebb lenne a többi területhez képest, bár ahogy ő fogalmaz, rá kell érezni. Egy stúdióval összehasonlítva néha ugyan macerásabbak a körülmények, sokszor pedig fizikailag nagyon megterhelő lehet, hiszen nem egyszer nehezen elérhető helyekre kell eljutni egy súlyos felszereléssel, például sárban, erdőben vagy derékig érő hóban. – "Kell egy kis alázat, meg hülyeség az egészhez. Emellett nagyon fontos a technikai felkészültség, és jól kell ismerni az adott sportágat. Szerintem csak így lehet jó képet lőni, de ez minden sportfotóra igaz."
Legfőbb inspirációi az utazásai során érik, merthogy nem csak sportfotókban jeleskedik.
Igyekszik minél több helyre eljutni, és általában a kiruccanások alkalmával pattannak ki a legjobb ötletek a fejéből, mert ilyenkor van lehetősége kicsit kutatni magában, befelé nézni, még akkor is, ha éppen megbízást teljesít.
– "És természetesen rengeteg képet nézek nap mint nap, mert egyrészt érdekel, hogy mit csinálnak a többiek, másrészt folyamatosan tanulok és inspirálódok belőlük. Sokat segít a menyasszonyom is, akivel mindig átdumálom az ötleteimet.
A képekről beszélgetni az egyik legfontosabb dolog, amivel egy fotós fejlesztheti a látásmódját."
Egy fotósnak, legyen az okostelefonnal filterező amatőr instagramos vagy vérprofi fényképész, az adott pillanat vagy hangulat átadása mellett a legnehezebb dolga talán akkor van, ha saját magát kell valahogy belecsempésznie az adott képbe (már amikor egyáltalán szükséges).
Hogy mitől lesz egy fotó Pálfi Balázs-os, az sok mindenen múlik. – "Remélem, tényleg van ilyen effekt. Igyekszem nem trendeket követni, hanem megtalálni a saját hangom. Az a legszerencsésebb, amikor ezt össze lehet egyeztetni a megrendelő elképzeléseivel is. Sok képemen használok vakut, amivel jól kialakítható egy sajátos megvilágítási stílus. Nagy hangsúlyt fektetek az utómunkára is, hogy a saját színeimet, tónusaimat hozzam elő a nyersanyagból, és nagyon szeretem a klasszikus festészetben fellelhető kompozíciókat."
Ez is érdekelhet:
Gábor feedjét végigpörgetve egy letisztult, minimalista világba csöppenünk. A hobbifotós főként tájképeivel robbantotta fel az Instagramot, és most elmondja, hogy csinálta.
(Fotók: Pálfi Balázs)
extrémsport | nagy sztori | fotós | pálfi balázs | portré | utazás
Hét dolog, amit ki kell próbálnod a legszebb horvát nemzeti parkban
Nagyvárosi kalandor a Volvótól
Hawaiitól Tanzániáig, az egyik legjobb magyar sommeliertől a belga csúcsdizájnerig, az új Rolls-Royce-tól Horvátország titkos gyöngyszemeiig, a Roadster magazin új lapszáma ismét a világ izgalmas, kreatív és hedonistán lüktető ŕétegeibe viszi el olvasóit. Elmegyünk a bécsi három Michelin-csillagos Amadorba, ahol találkozunk Bencze Ádám sommeiler-vel, beszélgetünk Havancsák Terézzel, aki a közelmúltban kezdett el dolgozni az amerikai outerwear brand AETHERnél, Portugáliában kipróbáljuk, milyen a tengerparton száguldozni az új Ferrarival – egész kellemes –, a kortárs irodalom kedvelőinek pedig egy olyan Roadsternek írt Parti Nagy Lajos írással jelentkezünk, ami szerintünk a legjobbjai közé tartozik. Az aktuális számban lesz egy 20 oldalas mellékletünk is, amelynek főszereplője a még mindig rengeteg újdonságot rejtő Horvátország. Ezen kívül is sok színes történetünk van még, úgyhogy ezúttal is érdemes elmerülni a Roadster gazdag és kalandokkal teli világában!
Megnézem, mert érdekel!