Close
Az a nap, amelyik pezsgővel indul, már biztosan nem lehet rossz

Az a nap, amelyik pezsgővel indul, már biztosan nem lehet rossz

A buborékos körökben általánosan elfogadott tételt a Felix Kitchen&Barban sem cáfolták meg, ahová egy dermesztően hideg hétköznap enyhén morózus reggelén ültem be, egyrészt kicsit felmelegedni, másrészt kipróbálni a hely újdonságát, a pezsgős reggelit.

Bevallom – és aligha vagyok vele egyedül az országban –, nem tartozik a mindennapi rutinomhoz az ébredést követő pezsgőzés. A kávézás már sokkal inkább, de ezért még lábjegyzetet sem kapok a lexikonok utolsó lapjain.

Mindig is úgy véltem, hogy reggelire pezsgőt inni rendhagyó, nagyvilági élmény, ami kivételes alkalmakkor történik csak meg, és általában exkluzív környezet dukál hozzá.

Ezt máris megkaptam a Várkert Bazár közvetlen szomszédságában, az Ybl Vízház patinás épületében. Az Ybl Miklós által tervezett és 1875-ben épített legendás helyszín számos szerepet betöltött csaknem másfél évszázados fennállása során (réges-rég ott szűrték meg a Duna vízét), a vendéglátó funkció pedig kisebb megszakításokkal végigkísérte a neoreneszánsz palota életét.

Szeretem, ha egy ráérős, nyugodt brunch alkalmával van időm és lehetőségem nézelődni két falat között, azt meg még jobban, ha a környezet és a kilátás egy kicsit kizökkent a hétköznapokból, és olyasmit ad, amire jó szívvel tudok gondolni hetekkel később is. Az enteriőr itt mindjárt teljesíti a vágyaimat: megidézi kicsit a párizsi és a New York-i nagypolgári hangulatot, illetve alapesetben a Dunára néző panoráma is andalító lenne, ha most nem a köd és a szürkeség integetne vissza az ablak mögül.

Az áprilisban nyitott hely Ybl Miklós fiának keresztnevét viseli, a séf pedig nem más, mint a La Perle Noire-ból, a Pierrot-ból vagy a 21-ből ismerős Kovács Árpád, aki a Felixben a magyar konyha jellegzetes alapanyagai mellett Ázsia felé is kikacsintgat.

Mostanában vezették be a hétvégi brunchot, melynek étlapjára a signature ételek mellé külön erre az időszakra néhány új tétel is felkerült. Édesszájú lévén nem vetem meg az ilyen jellegű reggeliket (sőt…), de mielőtt megismerkednék a hely slágerével, sós falatokkal igyekszem előre egyensúlyba hozni az ízeket. Idetartozik a sós muffinnal, zöldségekkel és füstölt lazaccal kitalált Eggs Royale, vagy a picit édesebb karaktereket is megjelenítő sütőtökös waffel.

Utóbbi esetében a klasszikus őszi csemegét a waffel tésztájában lehet felfedezni, amire még ráhúznak egy kis lágy krémsajtot, frissen pirított tökmagot, tojást és ropogós bacont. Kérhető még a “tökéletes tojással” és avokádó arabokkal csinosított Avocado toast, illetve ott vannak a már az édesek ligájában játszó különféle egészségtudatos smoothie-k is.

És akkor a Dutch Baby.

Ez nem egy Tarantino-karakter egy amszterdami szórakozóhelyről, hanem az a bizonyos nagy fogás, amely a séf szerint méltó reggeli párja az ország legjobb aranygaluskájának.

Vaslapon sült palacsinta-szerűséget tesznek elém lekvárral és agavéval. Hatalmas mérete miatt elsőre (és talán másodikra is) meghökkentő látványt nyújt, és inkább gondolnám lepénynek, mint palacsintának, ám az íze, valamint az állaga a jól ismert édességet idézi. Vastagon megkentem lekvárral, de elárulom, a szirupot már nem merem rácsurgatni, mert a képzeletbeli édességmérőm leadott egy finom jelzést.

A pezsgőkről még nem esett szó, holott természetesen nem egy pohárral csúszik le, miközben a miliőben gyönyörködöm. Az itthon talán kevésbé fősodorban lévő Charles Heidsieck ház italait töltötték a poharamba – ezekből a champagne-okból viszonylag kevés készül (évente mindössze hat-hétszáz ezer palack), továbbá nem feltétlenül a gyümölcsösségről és a frissességről ismertek, hanem a komplexitásról. Champagne régió előkelő és díjnyertes háza a Charles Heidsieck, amely ritka évjáratos tételeivel és nálunk nem igazán fellelhető palackjaival költözött a Felixbe. A selymes buborékokkal teli, karakteres Brut Réserve és az élénk, valamivel gyümölcsösebb Rosé Réserve mindegyik fogással megtalálta a harmóniát, az én arcomra pedig már a második pohár után egy kis pirosas színt rajzolt, és megalapozta a napomat. De lehet, hogy a holnapomat is.

A kaland folytatódik

Megjelent a Roadster magazin második nyomtatott kiadása, amelyben ismét olyan történeteket gyűjtöttünk össze, amelyek minket is folyamatosan inspirálnak. Szerintünk szebb lett, mint az első szám, reméljük, neked is tetszeni fog.

Ha velünk tartanál ezen az utazáson, ezen a linken megrendelheted a magazint.

Ez is érdekelhet:

(Fotók: Stiglincz Gábor/Socially, Bognár Bogi/Socially)

Close