Close
Állja az időt az általuk alkotott világ – Position Collective-portré

Állja az időt az általuk alkotott világ – Position Collective-portré

Nagyhírű márkákkal dolgoznak együtt, az általuk tervezett különleges lámpa világszerte kelendő terméknek számít, míg itthon többek között népszerű éttermek enteriőrjét rajzolták meg. A 2010-ben alapított, bútor- és enteriőrdizájnban utazó Position Collective (PC) napjainkban az egyik legismertebb és leginkább elismert magyar tervezőbrigádnak tekinthető.

Annak idején az egykori Merlin Színház belsőépítészeti átalakításával vetették meg a lábukat a hazai mezőnyben, majd olyan neves és izgalmas projektek kötődtek a nevükhöz, mint a Hotel Nomuri, a budai Zona étterem, az Andrássy úti Zsidró hajszalon, a Pozsonyi úton található My Green Cup és az Innio arculatának megálmodása.

Kezdetben a belsőépítészet kötötte le az energiájukat, aztán fokozatosan fordultak a használati tárgyak felé. Egyik impozáns darabjuk a 2013-ban életre hívott, indiai élmények inspirálta fém lámpakollekció, a Pran lett. A különleges lámpabúráról annyit érdemes tudni, hogy különböző színű és formájú műanyag alkatrészeinek variálásával ötvenféle világítótestet kaphatunk.

A fémnyomott elemrendszerből álló lámpák hatalmas sikert arattak egy londoni vásáron, azóta is a PC egyik nagy slágereként járják a világot.

A Position Collective nemzetközi elismertsége egyébként meghaladja az itthoniét: olyan cégek vagy márkák választották őket partnernek, mint a Google, a Paramount Pictures, a Mercedes-Benz és az Aston Martin.

Nyolc év alatt ugyan nem egyszer változott a csapat összetétele, de két dolog állandó maradt: a régmúlt stílusjegyeit megidéző tárgyaikra jellemző visszafogott elegancia, valamint az építész Simonfalvi Bence, és a bútortervező Kertész Attila alkotta kreativitásért felelő páros, vagyis a PC két motorja (illetve a harmadik, a pénzügyi tanácsadóként dolgozó Jónás László).

– “Azt mondják a külső szemlélők, a termékeink és az általunk kreált belső terek felismerhetőek. Eléggé ránk jellemző színhasználatunk, illetve funkcionális, letisztult, a klasszikus modernhez közel álló téralkotásunk van – ezek a jegyek egyébként a formaalkotásainkban is visszaköszönnek” – kezdi Simonfalvi Bence, a PC egyik meghatározó figurája, hozzátéve, hogy kevesebbet foglalkoznak lakberendezéssel, inkább a térelrendezés felé tendálnak.

Bence szerint ritka az olyan projekt – bár akad rá példa –, hogy a-tól z-ig valamennyi feladat az övék legyen. Próbálnak valami olyat alkotni, hogy tíz-tizenöt év múlva ne érezzék cikinek, amit odatettek, tehát egyfajta kortalanságra is törekednek. – “A trendeket természetesen figyeljük, de inkább a tárgykultúra és a kiegészítők szintjén követjük, sohasem másolunk. Ha van egy megfelelő alap, egy kiváló aránnyal eltalált, változtatható elképzelés, akkor hozzátesszük a magunkét. Mondhatjuk, hogy a finomhangolást végzünk” – veszi át a szót Kertész Attila, amikor arra kértük a Position Collective tagjait, meséljenek egy kicsit magukról.

A munkaleosztást illetően mindketten nyakig benne vannak a bútortervezésben és belsőépítészetben. Bence inkább utóbbival foglalkozik, az egyedi bútortervezés és a technológiai részét Attila viszi. Az alapkoncepciót viszont minden esetben együtt találják ki. Viták természetesen előfordulnak közöttük, de ahogy mindketten szinte egyszerre bólogatva megjegyzik: ezek árán haladnak előre a projekttel. Egy esetleges viaskodás soha sem látszik a végeredményen.

Dizájnkörökben a mai napig sokan szeretik az ötvenes és a hatvanas évek világát, többek között azért, mert ez a korszak teljesen alap geometrikus formákból táplálkozik.

Letisztultságról árulkodik, kevesebb ingert kelt, ezért hosszú távon sem válik zavaróvá.

A bútortervezés esetében maga ez az arányképzés és formavilág a Position Collective tagjainak is szimpatikus, és jól tudnak vele dolgozni.

Két fő tevékenységük közül a tárgyakkal való foglalatoskodás számít megengedőbb műfajnak. – “Igyekszünk időtállóbb formavilágot létrehozni. A belső tereknél arra törekszünk, hogy bármilyen jellegű bútorzattal együtt tudjanak működni a termékeink; egy állandó, jó fundamentumot jelentsenek még akkor is, ha a színek egyébként jönnek-mennek. A színek rendkívül fontosak, érzelmi húrokat pengetnek meg, és nagyon sokat számít, valaki tud-e azonosulni velük. A mi színeink és formáink azonban nem dominálnak, nem próbálják meg uralni a teret” – így festi le Kertész Attila a Position Collective alkotói világát.

A fiúk roppantul büszkék a nagyobb nemzetközi dizájnportálokon megjelent munkáikra és a számos szakmai elismerésre. Pályázatokon nem indulnak, ahogy mondják, inkább a felhasználói oldalról érkező visszajelzésekre figyelnek, ezeket pedig egy-egy nagyobb nemzetközi kiállításon kapják meg, legyen szó tervezőkről vagy megrendelőkről.

Rengeteg minden került már ki a kezeik közül az étteremtől a hotelen át, egészen a magánlakásig, ám irodát és szakrális épületet még nem csináltak. Mostanság egy izgalmas kiállítótér-múzeum projekten dolgoznak, mert valahogy rendre megtalálják őket azok a munkák, amelyekben ki tudják magukat élni. A bútoroknál önállóbbak lehetnek: itt rátaláltak a világítótestekre és a kerámiákra – mindkettő már önmagában elég tág és szabad terület.

Egy ennyire kreatív közegből, mint a bútortervezés a lakberendezés, igen nehéz kitűnni, a fiúk szerint akkor sikerülhet, ha kellő energiát, odafigyelést és ismeretet szerez az alkotó, és megpróbál újat mutatni, nem pedig azt előszedni, amit másutt már láttunk. – “Persze az más kérdés, hogy hosszú távon hogyan lehet fenntartani. Mi úgy látjuk, jobban megéri egyszerre kevesebb projektbe beleásni magunkat, és időt szánni rájuk, mint egymás után darálni a termékeket” – Bence gondolataiból tehát kiderül, hogy a PC a jó munkához idő kell elvét követi.

– “Amikor mi kezdtünk, teljesen más helyzetben voltunk, mint azok, akik napjainkban vágnak bele – mondja Attila. – Akkor nagyon komplex látásmóddal álltunk mindkét vonalhoz, talán ez lehetett szimpatikus az ügyfeleinknek. Mindketten benne vagyunk a tervezési folyamatokban, egymás szakterületeit segítve, és ez érezhető is a termékeinkben. Pont annyira hat az érzelmeinkre, mint amennyire kielégíti a funkciót. Alapvetően az egész egy megfoghatatlan dolog, de a személyesség minden projektben tetten érhető: van benne valami emberi és jó vele, vagy benne élni.”

Ez is érdekelhet:

(Fotók: Position Collective)

Close