Az „üttusa” könnyen hozzáférhető, roppant egészséges, mégis csak nyomokban tartalmaz profizmust. A végére jártunk, mitől olyan nehéz, és hogyan legyünk fifikásak minden elemében.
Skandinávia eleve lenyűgöz bennünket a hyggével és a lagommal, a futással egybekötött szemétszedés, a plogging már majdnem tisztán sport, a racketlon pedig egyértelműen az. Bár csupa tradicionális sportágból áll, kicsit olyan, mint amikor egy mesterszakács jól ismert ízek merész kombinálásával valami egészen újat alkot:
a racketlont pingpong, tollas, squash és tenisz alkotja.
Mivel északon hosszú a tél, ám kiváló az infrastruktúra, adta magát a négy sportág keverése. Svédországban 1990-ben már országos bajnokságot rendeztek, majd 2001-ben megtartották az első vébét is, a férfiaknál két finn, egy svéd, a nőknél egy finn, két svéd állt a dobogóra.
Egy racketlonmeccset a legkisebb ütőtől a legnagyobbig játszanak végig, pingpong, tollas, fallabda, tenisz tehát a sorrend, mindegyikből egy-egy 21 pontos szett megy le. Értelemszerűen az nyer, aki a legtöbb pontot gyűjti.
Aki itt igazán jó akar lenni, legalább két szakágban kiemelkedőnek kell lennie, vagyis
„ha Roger Federer beállna racketlonosnak, nem ártana megcsillantania a tehetségét mondjuk tollasban is”
– magyarázza a csapatban világbajnok, kétszeres Eb-ezüstérmes Nagyiványi György.
A logika mentén Fred Perry lehetett volna az első racketlon-sztár, aki 1929-ben Budapesten nyert pingpongvébét, majd teniszezőként 1934 és 36 között rendre behúzta Wimbledont.
De maradjunk csak Nagyiványinál, aki kifejtette, miért kiszámíthatatlanabb az „üttusa”, mint bármelyik összetevője önmagában. Még a legjobb sportágában sem veszíthet pontot könnyelműen a játékos, mert akkor az összes többiben csúnyán megbüntetik. Viszont az is nyerhet, aki kikapott három sportágban, egyben viszont fölényesen győzött.
Egy horvát profi pingpongossal megtörtént, hogy 21-0-ra nyert az asztalnál, ám végül elveszítette a meccset.
Ráadásul mind a négy ütős sport más gondolkodást igényel. „A pingpong alfája és omegája a szerva és annak a fogadása – fejtegeti Nagyiványi. – A tollas kulcsa, hogy minden pozícióból tudni kell elütni az ellenfél térfelének alapvonaláig, máskülönben lerövidülsz, és onnan az ellenfél megöli a pontot – főleg fonák oldalról nehéz ezt. Squashnál a hátsó faljáték a nehéz: bizonyos szituációkban nem tudok a labda mögé kerülni, ilyenkor nekiütöm az üvegfalnak, és azon keresztül játszom be a frontfalat, azaz hátrafelé is kell gondolkozni. A teniszben megint a szerva a legfontosabb elem, ami a legösszetettebb mozgásforma, és mert egy rossz szervával kegyetlenül lekontráznak.”
A racketlon már letisztult sportággá vált, nemzetközi szövetséggel (FIR), pénzdíjas versenyekkel, a regisztrált játékosok száma is folyamatosan növekszik. Ez a tendencia azonban nem kedvez a magyaroknak: míg négy és fél éve a világranglistán tizenkét magyar szerepelt az első százban (hét férfi és öt nő), jelenleg három: Janzer György, illetve Sákovics Virág és Németh Ágnes.
Itthon "nehezebben terjed a sport, mert nincsen elég létesítmény: Budapesten kizárólag a Római Teniszakadémián van egy üzemeltető kezében a tenisz- és a squashpálya, de még ott is hiányzik a másik két sportág. Nem lehet versenyt rendezni anélkül, hogy több üzemeltetővel egyeztetnénk” – magyarázta bő négy éve Nándori Levente, aki akkor éppen a tizedik helyen állt a ranglistán.
Jelenleg minden kategóriából a többszörös Európa-bajnok Francia Balázs fia, Botond az egyetlen top tízes magyar játékos: hetedik a junior páros ranglistán. A családi páros nyert is nemzetközi versenyeket, és pontosan ezek a közös sikerek motiválják őket.
Számukra nem létezik olyan forgatókönyv, mint a síelő Kostelic családnál, ahol Ivica és Janica is vb-győzelemig, olimpiai érmekig jutott, miután a szüleik komoly áldozatot hoztak értük, Ausztriába járatták őket edzeni hosszú éveken át. Botond inkább a profi tollaslabdára megy rá, a racketlon többi sportágára pedig csak a nagy versenyek előtti felkészülés során hangol rá. Célja azért így is van, méghozzá túljárni a nagy ellenfele, Leon Griffiths eszén, akitől szoros döntőkben kapott ki többször is.
Jól mutatja a sportág fejlődését, hogy a kezdeti svéd, finn, és általában skandináv fölény után 2012-re már Ausztria vezette a vébék öröktáblázatát, és ma már meghatározó a csehek, németek, lengyelek, angolok jelenléte is.
Ezzel együtt még a világon senki nem él meg a racketlonból, a világ legjobbjai is csak nullára jönnek ki a pénzdíjakból.
Nagyot lendíthetne a sportág szekerén, ha egy igazi világsztár is csatlakozna a mezőnyhöz. Ehhez képest nemrég a racketlon királya, a hatszoros világbajnok dán Jesper Ratzer is visszavonult, miután gyereke született. Ratzer profi tollasos volt, de a racketlon többi sportágára is nagyon céltudatosan edzett. Három és fél éven át veretlen volt, 26 torna 109 meccsén nem kapott ki zsinórban. A dán legenda felszerelését fizette ugyan egy szponzor, de a versenyekre már a saját pénzéből utazott. Nemrég végzett neurológus lett, ám a sport és a tanulás miatt úgy érezte, elhanyagolta a barátait.
Ha már a felszerelés szóba került: a pingpong, tollas, squash trióhoz elég egy cipő, de a teniszhez váltani kell, ezenkívül minden ütőből kell tartalék. Nem csak azért, mert bármelyikkel bármi történhet, ahogy Nagyiványi mondja, „profi cucc kell, hogy ne toljam el a felelősséget magamtól.” Lám-lám, csak mert a sportág amatőr, a szemlélet még lehet profi.
(Fotók: Tóth István, Getty Images)
tenisz | extrémsport | racketlon | tollas | squash
Ezzel a tíz fantasztikus dizájntárggyal a legmenőbb hellyé teheted az otthonod
10+1 ikonikus és gyönyörű lámpa, ami garantáltan feldobja az otthonod
Beköszöntött a tél, és vele együtt megérkezett a Roadster magazin legfrissebb, 14. száma. Mit találunk benne? Kajakkal bejárjuk Grönland izgalmas és lenyűgöző helyeit, találkozunk a világ egyik leghíresebb párterapeutájával, Esther Perellel, és a Netflix által világhírűvé vált dél-koreai séffel, Jeong Kwannal, motorral részt veszünk a Balkan Rallyn, és beszélgetünk Kelecsényi Milán férfiruha-készítővel is. A Dél-afrikai Köztársaságban teszteljük, milyen az új AUDI Q8, és elbeszélgetünk a zoknik Rolls Royce-át gyártó Iszató Nisigucsival is. Elmegyünk egészen Kenyáig, hogy elefántokat nézzünk, az Őrségben kipróbáljuk, milyen a régió legújabb kabinháza, a Kástu, bemutatjuk a Déryné Kenyeret, a város új pékségét, teszteltjük az új elektromos KIÁt, ezen kívül pedig találkozunk még Berki Blanka topmodellel, Áron Eszter divattervezővel és sokan másokkal. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!