Ezen a nyáron az év egyik slágerfilmjében megismerhettük a rejtélyes tudós felemelkedésének és bukásának történetét. Mint köztudott, J. Robert Oppenheimer olyan halálos fegyvert szabadított a világra, ami képes lett volna elpusztítani az emberiséget. A második világháború lezárása után nyilvánosan megküzdött alkotásának erkölcsi következményeivel, a hatások pedig annyira belevágtak a magánéletébe, hogy hátralévő napjainak nagy részét egy távoli szigeten töltötte.
Remek hely a rejtőzködésre és a névtelenségre
– 1945-ben, miután az amerikai hadsereg atombombát dobott Hirosimára és Nagaszakira, Oppenheimert nemzeti hősként ünnepelték. Képe a Time és a Life magazinok címlapjára került és ő lett Amerika leghíresebb tudósa – mesélte Kai Bird, akinek a néhai Martin J. Sherwinnel közösen írt Pulitzer-díjas könyve, az American Prometheus: J. Robert Oppenheimer diadala és tragédiája ihlette az életrajzi filmet.
1954-ben Oppenheimer aztán hirtelen páriává vált, és gyakorlatilag halála napjáig eltűnt az ország életéből.
Manapság közterületnek számít az a kéthektáros telek, ahol a fizikus 1955-től kezdve egészen 1967-ben bekövetkezett haláláig élt egy szerény házikóban. A helyiek Oppenheimer Beach néven ismerik. Nem igazán jegyzik a turistatérképek, mégis rendre a Virgin-szigetek egyik legjobb strandjaként és egyik legféltettebb titkaként emlegetik.
Hazafiból pária
Oppenheimer útja St. Johnra a szigorúan titkos Manhattan tervvel kezdődött, amelyben ő vezette az első atombombát kifejlesztő csapatot. Ahogy Kai Bird mondta, Oppenheimer igazából soha sem változtatta meg a véleményét az általa épített szerkezetről. Attól a naptól kezdve, hogy csatlakozott a projekthez, tisztában volt vele, milyen szörnyű dologhoz adja a nevét, és hogy óriási pusztító erejű fegyvert készít. Ehelyett Albert Einsteinnel és a kor legtöbb vezető fizikusával együtt meg volt győződve arról, hogy a bomba megalkotása elkerülhetetlen, és ha nem teszi meg, a nácik fogják előbb összerakni. – A fegyver megépítése afféle versenyfutásnak volt tekinthető. Úgy gondolta, ha Hitler előbb kapja meg, akkor arra fogja használni, hogy megnyerje vele a háborút, ami tragikus végkifejlettel járt volna. Ezért érezte magát rákényszerítve – nyilatkozta Bird.
Közvetlenül Hirosima után Oppenheimer mély depresszióba esett. Élete hátralévő részében próbálta figyelmeztetni az emberiséget az ilyen jellegű fegyverek veszélyeire és az ellenőrzésük szükségességére, vagyis igen bonyolult viszony fűzte ahhoz a szörnyűséghez, aminek megépítéséért ő maga volt felelős.
Amikor a szovjetek 1949-ben felrobbantották első atombombájukat, Harry Truman amerikai elnök utasította a tudósait, hogy kezdjenek el építeni egy hidrogénbombát, amely ezerszer hatékonyabb az atombombánál. J. Robert Oppenheimer, a kormány nukleáris politikával és védelemmel foglalkozó tudományos főtanácsadója erkölcsi és gyakorlati okokból ellenezte ezt, és állítólag azt mondta Trumannak: "Úgy érzem, vér tapad a kezemhez".
Oppenheimer dacossága az USA kommunistaellenes politikájának fő célpontjává tette őt a hidegháború idején. 1954 tavaszán egy kimerítő, négyhetes kihallgatásra idézték be, amely során többek között megkérdőjelezték a lojalitását is (az amerikai kormány végül hatvannyolc évvel később tisztázta a nevét). Bird szerint a már teljesen ősz hajú Oppenheimer "megalázva, fizikailag és pszichésen kimerülve" távozott. A kegyvesztett elméleti fizikus azon a nyáron elhagyta New Jersey állambeli princetoni otthonát, feleségével és két gyermekével hajóra szállt, és St. John felé vette az irányt.
– Menekült az atombomba atyjának hírneve elől, de attól is, amely az '54-es per után sújtotta, vagyis a hűtlenség, valamint a kommunista és kém vádak elől – mondta Bird. – Amikor először meglátta a szigetet, egyből beleszeretett. A következő évben vissza is ment, és talált egy ingatlant a tengerparton. Felépített egy szinte spártai faházat és ott töltötte élete további részét.
Oppenheimer St. Johnja
St. John nem is állhatna távolabb attól az élettől, amit Oppenheimer hátra hagyott. A tudós Manhattan Upper West Side-ján található előkelő otthonában nőtt fel, ahol három szobalány és egy sofőr állt szolgálatban, valamint Van Gogh-festmények lógtak a falakon.
Amikor a család 1954 júliusában partra szállt a Manhattan méretű szigeten, gyakorlatilag nem volt ott telefon vagy áram, ehelyett pávák és szamarak kószáltak a földes utcákon.
St. John mindössze harminchét éve tartozott az Egyesült Államokhoz, és nyolcszáz lakosának mintegy kilencven százaléka azoknak a korábban rabszolgasorban élő embereknek a leszármazottja volt, akiket a sziget egykori dán földesurai Afrikából raboltak el, hogy a cukor- és gyapotültetvényeiken dolgozzanak. A sziget első bárja csak két év múlva épült fel, a legnagyobb épületnek egy egyemeletes nyugat-indiai mézeskalács stílusú házikó tűnt.
– Azért választották St. Johnt, mert eldugott helynek számított – állította idősebb David W Knight, egy helyi történész, akinek családja jó barátságban volt Oppenheimerékkel, és aki a házukban lakott, amikor ők távol voltak. – Senki sem zaklatta. Senki sem tudta, hogy ki ő, és senkit sem érdekelt. Remek hely volt, ahol el lehetett rejtőzni és névtelenül élni. Ilyen egyszerű.
Az anonimitás mellett Oppenheimerék "odamenekülése" gyakorlati célt is szolgált. Mivel esetleges kommunista kapcsolatai miatt az 1950-es években vizsgálat alá vonták, az FBI lehallgatta New Jersey-i otthonát, de az FBI képtelen volt megfigyelés alatt tartani Oppenheimert, amíg St. Johnban tartózkodott.
Knight azt is felvetette, hogy Oppenheimer azért választotta az Amerikai Virgin-szigeteket, mert meg volt győződve róla, hogy a passzátszelek miatt ez lesz az egyik utolsó olyan hely, amelyet a nukleáris felhő érint.
1955-ben Oppenheimerék földet vásároltak a Hawksnest-öbölben és egy szerény házat kalapáltak össze a tengerparton. Ahogy Bird és Sherwin írja: "Robert természetének legszelídebb része bontakozott ki St. Johnon". A fizikus az öbölre néző íróasztalánál írta verseit, feleségével, Kittyvel naphosszat az Egyesült Államok és a Brit Virgin-szigetek között vitorlázott. A házaspár minden év végén szilveszteri partit adott, melyen homársalátát és pezsgőt szolgáltak fel, felbéreltek egy helyi zenekart, Robert pedig a parton táncolt, mielőtt különböző csillagképeket mutatott volna a vendégeknek. Egy korábbi barátja szerint ő volt a legszelídebb, legkedvesebb ember, akivel valaha találkozott.
J. Robert Oppenheimer hatvankét éves korában, torokrákban halt meg. Kérésére felesége egy csónakkal elvitte hamvait a Carval Rock felé egy aprócska szigetre, amelyet a tudós korábban szívesen nézegetett háza ablakából. Amikor Kitty 1972-ben elhunyt, hamvait ugyanott szórták szét. Lányuk, Toni depresszióban szenvedett, de ő is szerette a szigetet. 1977-ben az apja által épített házban vetett véget az életének, ám a tragédia előtt kézzel írt üzenetet hagyott az ágyon, amiben a házat és a birtokot "St John népére" hagyta.
St. John napjainkban
Közel hetven évvel azután, hogy Oppenheimer St. Johnra menekült, a három amerikai Virgin-sziget (amelyekhez St. Thomas és St. Croix is tartozik) közül még mindig ez a legkisebb, a legtávolabbi és a legkevésbé fejlett. Rockefeller adományának köszönhetően St. John kétharmada ma is védett nemzeti parknak számít, melynek hegyeit göcsörtös erdők és tüskés kaktuszok borítják, területét pedig több mint húsz túraútvonal szeli át.
A szigeten nincsenek repülőterek vagy sétahajó-kikötők, és a vadszamarak még mindig szabadon kószálnak a félreeső keleti dombokon.
Hacsak nem saját hajóval közelítik meg, mint annak idején Oppenheimerék, a látogatók St. John legnagyobb városába, Cruz Baybe kompjárattal érkeznek St. Thomasból, ahol a sziget 3880 lakosának többsége él. A kikötőből taxivá alakított teherautó-flotta viszi az utazókat a North Shore Roadon, érintve a sziget leghíresebb üdülőhelyét, Caneel Bayt és a legnépszerűbb strandokat.
Bár a Trunk-öblöt és annak víz alatti búvárútvonalát a világ egyik legszebb strandjaként tartják számon, ez a sziget legzsúfoltabb strandjainak egyike. Ehelyett, ha Oppenheimerhez hasonlóan a látogató el akar rejtőzni a tömeg elől, a Hawksnest Beach után az út bal oldalán keressen egy fehér karéjos kerítést. Nincs tábla sem arrafelé, és csupán három parkolóhely van kialakítva – ezért is számít az Oppenheimer Beach a helyiek titkának. Néhány lépésre a kerítéstől egy eredeti, fekete vaskapu nyílik a türkizkék öbölbe, amelyen az Oppenheimer felirat olvasható.
– Ez az USA egyik legszebb strandja. A víz olyan kristálytiszta, hogy nyakig belemehetsz, és láthatod a lábujjaidat – mondta Bridgette Key, akinek Palm Tree Charters nevű cége St. John északi partján kalauzolja az utazókat. Ami igazán különlegessé teszi, az az, hogy rendkívül elszigetelt.
Bár Oppenheimer régi háza igencsak másképp néz ki, mint a ma is ott álló építmény, mégis könnyű leülni a teraszon, és gyönyörködni abban a kilátásban, amiben annak idején tudós. Talán az öböl hozta el neki a békét és a nyugalmat, amikor a világra szabadított bombájának hatása elől erre a csodás meditatív helyre menekült.
Érintetlen vizével, fehérre meszelt régi városaival és pazar ételeivel képes elcsábítani a turistákat még Saint Tropez-től és az Amalfi-partvidéktől is. Íme Bodrum.
(Forrás: BBC, fotók: Getty Images)
történet | sziget | tudós | St. John | amerikai virgin szigetek
Ezzel a tíz fantasztikus dizájntárggyal a legmenőbb hellyé teheted az otthonod
10+1 ikonikus és gyönyörű lámpa, ami garantáltan feldobja az otthonod
Beköszöntött a tél, és vele együtt megérkezett a Roadster magazin legfrissebb, 14. száma. Mit találunk benne? Kajakkal bejárjuk Grönland izgalmas és lenyűgöző helyeit, találkozunk a világ egyik leghíresebb párterapeutájával, Esther Perellel, és a Netflix által világhírűvé vált dél-koreai séffel, Jeong Kwannal, motorral részt veszünk a Balkan Rallyn, és beszélgetünk Kelecsényi Milán férfiruha-készítővel is. A Dél-afrikai Köztársaságban teszteljük, milyen az új AUDI Q8, és elbeszélgetünk a zoknik Rolls Royce-át gyártó Iszató Nisigucsival is. Elmegyünk egészen Kenyáig, hogy elefántokat nézzünk, az Őrségben kipróbáljuk, milyen a régió legújabb kabinháza, a Kástu, bemutatjuk a Déryné Kenyeret, a város új pékségét, teszteltjük az új elektromos KIÁt, ezen kívül pedig találkozunk még Berki Blanka topmodellel, Áron Eszter divattervezővel és sokan másokkal. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!