Az egykor virágzó települések utcáin valaha pezsgő élet folyt, ma már azonban csak a turisták léptei hallatszanak időnként a kongó falak között.
Középkori angol örökség
Wharram Percy egykor két lenyűgöző kastélynak és egy templomnak is otthont adott, de mindebből már csak az utóbbi romjai állnak. A nemesi Percy család által épített házak alapjait azonban még ma is felfedezhetjük a fűben, ahogyan a környező parasztházakét is.
A falu lakossága éveken át fogyatkozott, miután a helyiek fokozatosan hagyták el a települést, hogy áttérjenek a juhtartásra. A település a tizenhatodik század elején már teljesen üres volt, amikor az utolsó itt élőket is kilakoltatták. A ma már örökségvédelem alatt álló falu a régészek és a turisták kedvel úti célja.
A frontvonal nyomai
A spanyol polgárháború idején frontvonal húzódott Belchitében, míg 1939-ben Francisco Franco tábornok seregei elfoglalták a Zaragozától délre található apró falut. Ugyanebben az évben egy új falu épült a közelben, ez a település pedig elnéptelenedett, és azóta az elesettekre és a tragikus eseményekre emlékeztet impozáns templomával a középpontban.
Népszerű filmdíszlet
A dél-olaszországi Craco csodaszép, ám statikailag nem kimondottan biztonságos helyre épült. Történelmi belvárosát 1963-ban evakuálták, amikor a csatornahálózat hibáinak nyomán földcsuszamlások következtek be, de
teljesen az 1980-as irpiniai földrengés után néptelenedett el.
Azóta a szellemváros nemcsak turisztikai látványosságként, de forgatási helyszínként is népszerű, és olyan filmekben láthatjuk, mint a Passió vagy a Kvantum csendje.
Város a vadszőlő alatt
Festői, de dekadens képet mutat a Sanghajtól nem messze található Houtouwan, melynek elhagyatott épületeit benőtték a futónövények. Az egykor pezsgő, több mint kétezer lakosú falu az 1990-es évek elején kezdett el hanyatlani, miután problémák adódtak az élelmiszerellátással és az oktatással. Már csak néhányan laknak ott, de nem meglepő módon a turisták töretlen érdeklődése övezi.
A béke és barátság faluja
A Törökország délnyugati szegletében található Kayaköyt múzeumként őrzik, az UNESCO a "barátság és béke falujaként" tartja nyilván, de története szomorú konfliktusokkal terhelt. A Kaya-völgyben a törökök és a görögök évszázadokig békésen éltek egymás mellett, egészen az első világháborúig.
A görögök kézművességgel, a törökök mezőgazdasággal foglalkoztak, a falut a 18. században görögök népesítették be. Kétszintes kőházakat építettek, az alsó szinten az állatokat és a szerszámokat tartották, míg maguk a felső szinten éltek. Az első világháború azonban felforgatta a megszokott rendet, és a Törökország és Görögország összecsapása utáni lakosságcsere következtében a falu elnéptelenedett.
Szovjet mementó a norvég sarkkörön
A Spitzbergákon található Pyramiden egykor sikeres szénbányász-település volt. Svédország 1927-ben adta el a szovjeteknek, így épületeinek hangulatára a lakóházaktól a helikopter-kikötőig a szocialista stílus nyomta rá a bélyegét.
A bányászat 1998-ban szűnt meg, de a turistákat olyannyira szeretettel várják, hogy még egy szállodát is kialakítottak és
vezetett túrákat tartanak az elhagyatott épületekben.
Az utazás pont olyan kalandos, amilyennek első látásra tűnik, Pyramidenbe ugyanis Longyearbyen-ből lehet eljutni csónakkal vagy motorosszánnal.
A Csatahajó-sziget
Csatahajó-szigetként is ismert Hasima Nagaszaki partjaitól nem messze található, 1887 és 1974 között tenger alatti szénbányászat folyt ott. A szigetvárost óriási betonfalakkal vették körbe, hogy megvédjék a tájfunoktól.
A második világháború a sziget életébe is tragikus fordulatot hozott, ugyanis a hadba induló dolgozók helyett kínai és koreai kényszermunkásokat hurcoltak oda, akiknek többsége a kegyetlen élet- és munkakörülmények miatt életét vesztette.
A háború után azonban lassan mégis újraindult az élet olyannyira, hogy
a sziget a világ legsűrűbben lakott településévé vált, és a lakások zöme nem volt nagyobb tíz négyzetméteresnél.
A település a szén iránti kereslet csökkenésével párhuzamosan néptelenedett el.
A vadnyugat ikonja
A vadnyugat talán leghíresebb városa, Bodie lakossága egy maroknyi aranymosóból tízezerre nőtt a tizenkilencedik század végére. Az emberek özönlöttek a nevadai határ közelében elhelyezkedő kaliforniai városba a meggazdagodás reményében, aminek eredményeként a fénykorban nem kevesebb mint hatvanöt kocsma, egy bank és még egy kínai negyed is volt ott, taoista templommal.
Bodie vonzereje azonban a 20. század elejére elhalványult, amikor más fellendülő városok kerültek előtérbe. Lakossága 1920-ban már csak százhúsz fő volt. Jó állapotban megőrződött épületei miatt népszerű célpontja a vadnyugat rajongóinak.
Egykor virágzó gyarmatkikötő
Grand-Bassam, mely ma az UNESCO Világörökség része, egykor Elefántcsontpart gyarmati fővárosa volt, 1899-ben azonban a hivatalok nagy részét Bingerville-be helyezték át innen egy pusztító sárgaláz-járvány után, amelyben a lakosság háromnegyede életét vesztette.
A város ezután még nagyjából a harmincas évekig fontos tengeri kikötőként működött, majd az összes megmaradt közigazgatási hivatalt Abidjanba helyezték át, és Grand-Bassamt hosszú évekig csak telepesek lakták. A hetvenes évek végétől a város turisztikai célpontként és kézműves központként kezdett újjáéledni.
Üres üdülőváros
A ciprusi Famagusta szélén található Varószia a hatvanas években népszerű üdülőváros volt, tengerpartján hatalmas szállodaépületeket húztak fel.
1974-ben azonban a török hadsereg elfoglalta, köré falat emelt, a lakosságot néhány nap alatt evakuálta, és katonai lezárt területnek minősítette. Az üdülőváros azóta elhagyatottan áll, mindazonáltal történtek lépések a terület újbóli megnyitása felé, 2021-ben-ben ugyanis a török állampolgárokat és a ciprusi török területek lakosait beengedték a strandra.
Kíváncsi vagy, hogyan fest ma Al Capone börtöne vagy a kórház, ahol Hitlert kezelték? Akkor ezt az összeállításunkat is érdemes megnézned.
(Források: cnn.com, Wikpédia, képek: Unsplash, GettyImages, Wikimedia Commons)
kísértetváros | elhagyatott | szellemváros
Merész kampánnyal robban be a Reebok új kollekciója
A modern luxus nyomában a Range Roverrel
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!