Középkori mesevilágba repít a kőkunyhók falva Olaszországban

Ahányszor csak szembejön a pugliai Alberobello képe, mindig rácsodálkozunk, hogy létezik ez a hely.

A Pugliában található, Barit is magába foglaló Itria-völgyben mintegy ötvenezer kupolás terméskőkunyhó, vagyis trulló repíti vissza az időben az arra járókat. Különösen koncentráltan láthatjuk őket a világörökségi Alberobellóban, ahol nem kevesebb, mint ezerötszáz van belőlük. Egyesek önmagukban, míg mások egymáshoz tapadva állnak a macskaköves utcákon, és találunk köztük lakóházakat, üzleteket, éttermeket és butikhoteleket is.

Az első trullókat több ezer éve építették a messzáp törzs tagjai, akik valószínűleg Illíriából érkeztek Pugliába, ahol a vaskorban telepedtek le. A köveket a környékről ásták ki hozzá, az így feltört földbe pedig olajfákat és szőlőt ültettek. A kunyhók eleinte a pásztoroknak és állataiknak nyújtottak ideiglenes menedékhelyet, különösen a nyári meleg elől. Később mezőgazdasági eszközöket tároltak bennük, majd földművesek és kisbirtokosok otthonai lettek.

A legendák szerint az ősi, habarcs nélküli építészeti megoldás különösen kapóra jött a feudalizmus korában, amikor kiskaput jelenthetett az adók elkerülésére.

I. Ferdinánd nápolyi király a 15. században adományozta az Acquaviva családnak az Alberobello nevű, erdős hűbérbirtokot, talán jutalmul a keresztes hadjáratokban való részvételért. A család jobbágyokat fogadott, de mivel utánuk adót kellett volna fizetnie, elrendelte, hogy csak habarcs nélkül építhetik fel a házaikat, hogy azokat még a király adószedőinek érkezése előtt le lehessen bontani, a távozásuk után pedig visszaépíteni.

Akárhogy is volt, figyelemre méltó, hogy ezek az építmények mennyire jól állják az idők próbáját, pedig kötőanyag nélkül, pusztán a kövek precíz elhelyezésével érték el a stabilitásukat.

Az építkezéseket a trullóépítő-mester, vagyis trullaró felügyelte. Először egy kövekkel kirakott ciszternát alakítottak ki a föld alatt, majd elkészítették a dupla mészkőfalakat, ahol a fal belső és külső része közé egy levegőréteget zártak szigetelés gyanánt. A házakat időnként ki is meszelték, hogy távol tartsák a rovarokat.

A falak tetején a sarokba négy téglablokk került, hogy megtámassza a tetőt, ami szintén három rétegből készült: belül ék alakú kövek tartották, erre jött a szigetelés, majd kívülről mészkőlapokkal fedték be, hogy elvezesse a vizet. A csúcsra általában egy dísz is került, melynek védelmező funkciót tulajdonítottak.

A 16. század közepére már negyven trulló állt a mai Rione Monti és Rione Aja Piccola kerületek helyén. Míg a legtöbbjük egyszintes, a Trullo Sovrano múzeum ritka példáját adja a magasföldszintnek, amelyet egy falazott lépcsőn érhetünk el. A kőkunyhók 1909 óta élveznek műemléki védelmet, tilos őket lebontani, újjáépíteni, emeleteket hozzáadni, és újabb utánzatok sem születhetnek.

Alberobellóban járva mi is megszállhatunk egy ilyen kunyhóban, amit Chicca Maralfa újságíró Puglia anyaméhének nevez. Azt írja, az ember a trullóban úgy érzi, mintha átölelnék, és egészen másképp alszik ott. Mint mondja, a trulló kényeztetés a léleknek.

Olaszország tele van gyönyörű helyekkel és turistákkal is, ezek az úti célok viszont a kevéssé ismertek közé tartoznak. Ha pedig a középkori életérzésben merülnél el, ezek a walesi kastélyok megadják az ódonságot, amire vágysz.

(Forrás: BBC, képek: Getty Images, Unsplash)

Alberobello | puglia | trulló | nagy sztori | olaszország