Az articsóka az egyik legkorábbról ismert zöldségféle, amelynek már az ókori görög mitológiában is fontos szerepe volt. A hazai gasztronómiában kevésbé használt alapanyag, pedig izgalmas ízvilága és igazán különleges kinézete garantáltan feldobja a vasárnapi ebédeket.
A görög mitológiából az Egyesült Államokba
Az articsóka eredetét a gasztronómiával foglalkozó történészek Szicília és Tunézia környékére teszik, úgy tudni, onnan terjedt el az egész Földközi-tengeri partvidékre. A zöldségféle annyira hosszú múltra tekint vissza, hogy még egy görög mítoszban is központi szerepet kapott. A legenda szerint ugyanis létezett egy Cynara nevű görög istennő, aki valamilyen bűnt követett el az Olümposzon, ezért a főisten, Zeusz úgy döntött: articsókává változtatja, és a földre száműzi. Az ókorban azonban nemcsak a görögök, hanem a rómaiak is szívesen fogyasztották, afrodiziákumként tartották számon.
Később a kontinens belső felében is egyre inkább elterjedt, köszönhetően a kereskedelmi útvonalaknak. Az 1500-as és 1600-as években már szakácskönyvben is szerepelt, Martha Washington Hartichoke Pie receptjében fedezhetjük fel elsőként. Az 1800-as években francia bevándorlók vitték Amerikába, hogy hamarosan ott is elterjedjen.
Így készítsük
Érdemes olyan articsókát választani, amelynek a levelei szorosan egymáshoz érnek. Azok a zöldségek ugyanis, amelyek levelei nagyon szétnyíltak, és esetleg barna foltokat is látunk a felszínén, garantáltan kevésbé frissek.
A mérete nem fontos a frissesség szempontjából, de ha egy kis lilás árnyalatot látunk a leveleken, biztosan nem nyúlunk mellé.
Elkészítése során mindig azzal érdemes kezdenünk, hogy levágjuk a fás szárát, és az alsó részéről leszedjük a sötét színű leveleket. Törekedjünk arra, hogy a leveleknek csupán a kétharmada maradjon meg! Ezután egyszerűen öblítsük le jó alaposan vízzel, majd kis kosárban gőzöljük, hogy az ízvilágát minél inkább meg tudjuk tartani!
Töltsük vagy ne töltsük?
Az articsókát fogyaszthatjuk önmagában is, például köretként egy kevés citromos vajjal meglocsolva. Olaszországban zsemlemorzsával, friss citromlével, parmezánnal, petrezselyemmel, valamint sóval és borssal készítenek egy könnyű tölteléket, amelyet a megpárolt articsóka levelei közé töltenek, hogy aztán a sütőben pár perc alatt megsüssék.
Libanonban és Szíriában csak az articsóka alját töltik meg hagyományos darált marhahúsból, szerecsendióból, kardamomból, fahéjból, szegfűborsból, sóból, borsból és fenyőmagból álló keverékkel. Észak-Afrika és a Közel-Kelet egész területén a darált bárány szintén népszerű alapanyaga a töltelékeknek, ezért azzal is érdemes kísérletezni.
Ez is érdekelhet:
A tejszín teszi igazán krémesen lággyá.
(Fotók: Unsplash, Pixabay)
arab konyha | olasz | élelmiszer | töltelék | olasz konyha | libanoni
Merész kampánnyal robban be a Reebok új kollekciója
A modern luxus nyomában a Range Roverrel
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!