Nyüzsgő, eleven és méltóságteljes a Marseille-től az olasz határig húzódó Côte d’Azur, ahol egyik pillanatban még valószínűtlenül kék a víz, a másikban mindent elvakítanak az arcon símogató napsugarak. A francia Riviérán annyi látnivaló akad, hogy szinte képtelen befogadni az ember, mi most mégis megpróbáljuk, és kiemeljük a kedvenc helyeinket, nem csak a fősodor mentén lavírozva.
Sokkal jobb Monacónál és Cannes-nál – Nizza
A legmeglepőbb tény Nizzával kapcsolatban, hogy ez Franciaország ötödik legnagyobb városa. Valamiért egy meghitt, meleg, otthonos méretű tengerparti város jut eszünkbe róla, egyből a nyárra, tengerparti promenádra asszociálunk, semmiképpen sem hatalmas méretű külvárosra, iparnegyedre, kereskedelmi kikötőkre. Nizza ügyesen titkolja gigantikus méreteit, és például a Vieille Ville-ben, az óvárosban sétálva eszünkbe sem jut ilyesmi. Merthogy lelkében ez a hely egy tengerparti kisváros, mediterrán és napos, ez van az itt élők lelkében is, ezt sugározzák magukból a több száz éves házak, a Promenade des Anglais, a Place du Garibaldi, és közöttük minden kis utca és sikátor.
Vannak kötelező programok, amiket érdemes gyorsan kipipálni, például sétálni egyet a Negresco környékén a Promenades des Anglaisen, vagy felsétálni az óváros végében emelkedő Kastély-hegyre, és onnan nézni a korzózókat, és úgy általában Nizzát. Minden hírneve ellenére Nizza nincs eléggé megbecsülve, sokkal jobb hely, mint a csillogó Monaco vagy akár Cannes. Méretei ellenére kedves, vendégszerető hely, alapból tegező viszonyban van minden odalátogatóval.
A nyár elején körbejártuk a francia Riviérát. Utolsó állomásunk Nizza volt, a hely, ami egyszerre francia és olasz, és közben egyik sem.
Szerény és hétköznapi – Biot
Biot egy tízezres kisváros Antibes közelében, a part menti hegyek ölelésében. Igazi kulturális nagyágyúvá Fernand Léger kubista művész tette, aki az ötvenes években ott vásárolt magának egy villát. Ma a helyi mércével mérve monumentálisnak is nevezhető Musee National Fernand Léger őrzi az emlékét, így aki oda van a 20. századi izmusokért, ezt az intézményt ne hagyja ki.Ha Biot manapság híres valamiről, azok az üvegművészek. Az egyik legsikeresebb a Pierini Üveggyár, ahol ottjártunkkor éppen egy neves amerikai művészházaspár ügyködött egy üveghomár elkészítésén. Aki ott megfordul, nemcsak színes üvegtárgyakat láthat, azt is megnézheti, hogyan készülnek. Biot többek között azért is izgalmas hely, mert harminc kilométeres sugarú körben megtalálhatjuk a francia Riviéra gyöngyszemeit.
A Villefranche-hoz, Cap du Ferrat-hoz, Èze-hez hasonló kisvárosokban az a vonzó, hogy távolból olyan látványt nyújtanak, hogy néha jobb csak elsuhanni mellettük. Nem árulunk el újdonságot azzal, hogy arrafelé autózni, motorozni, bringázni az egyik legkellemesebb dolog a világon. Földhözragadt szerénységével és hétköznapiságával a Cote d’Azur ellenpontja Biot történelmi óvárosa, egy meredek és szűk utcácskákból álló labirintus, amelyben jó egy kicsit elveszni. Érdemes kicsit túlmenni a bevett célpontokon, mert a Vence-hoz és Biot-hoz hasonló kisvárosok tehetnek igazán emlékezetessé és egyedivé egy Côte d’Azur-i látogatást.
A Côte d’Azur egyike a világ azon pontjainak, ahol percentként találjuk szembe magunkat képernyővédőnek beillő tájképekkel. Megnéztük az egyik kevéssé ismert, de gyönyörű pontját.
Messze a nyüzsgéstől, de mindene megvan – Vence
Vence nem a tengerparton fekszik, hanem onnan tíz-tizenkét kilométerre, vagyis kiesik a primer célpontok közül. Messze nem olyan híres, mint a környékbeli kisvárosok, az arisztokratikus Cap du Ferrat, vagy az Instagram-pozitív Èze, csendben megbújik a part menti hegycsúcsok, a baou-k tövében, ahogy a hegyeket nevezik. Vence elsőre nem ígér sokat, mégis rengeteg kincse van. Vence történelmi centrumában sétálva gyorsan ráérezhetünk, hogy egy igazi, élő kisvárosról van szó, a főtéren működő piacon helyiek vásárolnak, nem pedig turisták nézelődnek, a térre néző bisztrók és kávézók teraszán pedig főként helyiek ülnek. Érdemes kiülni a bejárat mellé elhelyezett asztalkához, és gyorsan kiderül, Vence milyen kicsi, és mennyire jól működő közösség: szinte mindenki üdvözli egymást, repkednek az arcra adott puszik és a ça va-k. Elég sok az extravagáns, helyi karakter, akiknek nem derogál szóba állni a nem helyiekkel, és az is beszédes volt, amikor egy idős sofőr autója felragadt egy rámpán, az összeverődött férfiak gond nélkül befogtak minket is, hogy kiszabadítsuk az autót.
Vence egyik erőssége a virtuális földrajzi izoláció: a part menti nyüzsgés messze, de még mindig a Côte d’Azur-on vagyunk, minden elérhető közelségben: Monaco és Antibes negyvenperces autózás, Nizza fél óra, a tenger Cagnes sur Mer-nél húsz perc. Ha Vence történelmi belvárosában sétálnánk, érdemes kicsit elveszni a szűk utcácskákban, megnézni a Notre Dame de la Naivité katedrálist, a középkori városkapukat, a városi múzeumot, megpihenni pedig két nagyon kedves helyi éttermet ajánlanánk: az egyik a környező hegyekre néző Côte Jardin, a másik a La Table de Domi, mindkettő jó ár-értékarányú hely, hibátlan kiszolgálással és remek helyi ízekkel.
Kevesen tudják, mennyire jó hely, és meg kevesebben mennek el oda, hogy ezt meg is tapasztalják.
Lazuláshoz ideális – Antibes
A mai Antibes kevésbé exkluzív, mint a múlt század elején volt, de népszerűbb, mint valaha, főként nyugdíjasok számára: rengeteg skandináv, angol és amerikai dönt úgy, hogy ingatlant vásárol a környéken. Bár egy nyolcvanezres város, kisvárosias jellege miatt az atmoszféra nagyon barátságos, olyan, mint egy látogatás a kedvenc nagybácsinknál, aki mindig elő tud rukkolni egy jó sztorival a régi szép időkről. Antibes lelke az óvárosban leledzik, amit a látogató szerencséjére még nem nyomott agyon a globális turizmus. Az itt működő kávézókban még több a helyi, mint a turista, ami nem mondható el a piacról, de azért az utóbbi is kötelező látnivaló. Az óváros szűk utcácskái elképesztően hangulatosak és barátságosak, tele hasonló atmoszférájú cafékkal, bisztrókkal és bárokkal.
Antibes nagyszerű hely, ha az ember a Côte d’Azur-ön szeretne lazulni, kényelmes kiindulópontja lehet egy környéket felfedező túrának, Nizza és Cannes a szomszédban, de a Côte d’Azur más ikonikus városai (Monaco, Vence, Ezé, Cap du Ferrat, St. Tropez) karnyújtásnyira vannak. Aki még július elején ott találja magát, részt vehet a régió legerősebb dzsesszfesztiválján. Antibes mindezek ellenére nem a hangos élvezetőkről szól – az inkább Nizza lesz – , de tökéletes, ha nyugodt tempóban szeretnénk ráhangolódni Európa egyik leghangulatosabb vidékére.
A Roadster június elején körbeautózta a Côte d'Azurt, hogy megnézze, milyen az atmoszféra a francia Riviérán. Az első állomás: Antibes.
Ez is érdekelhet:
Vannak olyan városok vagy országok, melyeknek kifejezetten az őszi évszakok hangulata áll jól. Közülük ajánlunk most ötöt szeptemberre, Albániától a Napa-völgyig.
(Fotók: Unsplash, Getty Images)
élmény | étterem | nissa | franciaország | utazás
Ezzel a tíz fantasztikus dizájntárggyal a legmenőbb hellyé teheted az otthonod
10+1 ikonikus és gyönyörű lámpa, ami garantáltan feldobja az otthonod
Beköszöntött a tél, és vele együtt megérkezett a Roadster magazin legfrissebb, 14. száma. Mit találunk benne? Kajakkal bejárjuk Grönland izgalmas és lenyűgöző helyeit, találkozunk a világ egyik leghíresebb párterapeutájával, Esther Perellel, és a Netflix által világhírűvé vált dél-koreai séffel, Jeong Kwannal, motorral részt veszünk a Balkan Rallyn, és beszélgetünk Kelecsényi Milán férfiruha-készítővel is. A Dél-afrikai Köztársaságban teszteljük, milyen az új AUDI Q8, és elbeszélgetünk a zoknik Rolls Royce-át gyártó Iszató Nisigucsival is. Elmegyünk egészen Kenyáig, hogy elefántokat nézzünk, az Őrségben kipróbáljuk, milyen a régió legújabb kabinháza, a Kástu, bemutatjuk a Déryné Kenyeret, a város új pékségét, teszteltjük az új elektromos KIÁt, ezen kívül pedig találkozunk még Berki Blanka topmodellel, Áron Eszter divattervezővel és sokan másokkal. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!