Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy világ – méghozzá nem is olyan régen –, amelyikben kivétel nélkül mindenki olasz akart lenni. Valamiért az egész bolygó abban a hitben élt, hogy ez a kultúra megfejtette a létezés értelmét, és élni csak egyféleképpen érdemes: úgy, ahogyan az olaszok élnek.
Talán nem túlzás azt állítani, hogy 1954 és 1982 között az olaszok akkorát mentek, mint a reneszánsz óta talán egyszer sem. (Miért ez a két évszám? Bevalljuk, kissé önkényesen jelöltük ki: 1954-ben készült Fellini Országúton című filmje, amely később Oscar-díjat kapott, és 1982-ben lett világbajnok az olasz labdarúgó-válogatott. Két erős csúcspont, igaz?) Ezekben az évtizedekben egy kultúra a zenitjére jutott, és hosszú éveken át ontotta magából a zsenialitást.
Az olasz géniusz akkoriban ikonikus brandek és termékek tucatjait alkotta meg, és szinte az élet minden területén sikerült hivatkozási alapot jelentő termékekkel előrukkolniuk. A szép iránti nyitottság és vonzódás ikonikus formákban öltött testet. Kell egy szép jármű, ami elvisz A pontból B pontba? Tessék, itt a Ferrari. Vagy egy Lamborghini, Alfa Romeo, vagy a Vespa. Egy hatékony és jól kinéző eszköz otthonra, ami finom kávét készít? Bialetti. (Apropó, kávé. Belegondolt már abba valaki, hogyan lett az olasz kávékultúra úgy domináns az egész világon, hogy egy olyan országról beszélünk, amely nem termel kávét?!) Szép öltönyök és ruhák kellenek? Válasszunk a római, nápolyi, milánói, firenzei szabóságok százai közül, lásd Brioni, Zegna és Cucinelli, hogy csak a nagyobbakat említsük. (A ready to wear fashion birodalmak – Armani, Ricci, Versace, D&G – később születtek meg.)
A hatvanas években az olaszok a mozivásznakat is megszállták, Fellini, Visconti, Rossellini, Antonioni volt a filmművészet legerősebb csatársora, az olasz szexszimbólumoknál – Sophia Loren és Marcello Mastroianni – a hollywoodi csillagok sem villogtak fényesebben. A hatvanas években az egész világ Olaszország lába előtt hevert, és tulajdonképpen a mai napig az a glória lengi körbe őket, amit ebben az évtizedben teremtettek maguk köré.
Az olaszok szeretnek stílusosan közlekedni – a vízen is. Nem lehetett kérdés, hogy meg kellett alkotni azt az elegáns eszközt, ami a Ferrari tengeri megfelelője, és százszázalékosan sugározza magából az erőlködés nélküli könnyedséget, a sprezzaturát, a dolce vitát, és azt a semmihez sem hasonlítható, irigylésre méltó magabiztosságot, ami bele van kódolva az olasz néplélek DNS-ébe. Ez a vízi eszköz a türkizkék hullámokon sikló olaszság kvintesszenciája, amit úgy neveznek: Riva Aquarama.
Bár maga a cég saját születését 1842-re teszi, világhírnévre csak százhúsz évvel később, a hatvanas években tett szert, méghozzá az Aquarama típusnak köszönhetően. Ezt a hajót Carlo Riva tervezte, és 1962-ben debütált a nagyközönség előtt. A modellt a "Nap, tenger, Joie de Vivre" szlogennel kezdték árulni, és hamarosan az elit egyik státuszszimbóluma lett: sok más híresség mellett Brigitte Bardot, Richard Burton, Sean Connery, Sophia Loren és III. Rainier monacói herceg is vásárolt magának egyet. A modell jelentőségét jól érzékelteti az, amit Alberto Galassi, a Ferretti csoport mogulja mondott, miszerint a jachtok történetét két időszakra lehet bontani: a Carlo Riva előtti, és a Carlo Riva utáni érára.
Nos, magának a brandnek is két ilyen korszaka van, ugyanis Carlo Riva 1969-ben eladta vállalkozását egy amerikai vállalatnak. A márka ma a kínai kézben lévő Ferretti Group birtokában van, de a hajók ugyanúgy Olaszországban készülnek, mint az elmúlt százhetvenhét évben. A 21. században már sokkal kevesebben akarnak olaszok lenni, a takarékos skandináv életfilozófiák, a hygge és a lagom hívebben tükrözi a korszellemet, de a Riva család létezik, és a cég irányításában ugyan nem vesz részt, vékony szálakkal még kötődik az ikonikus márkához.
A hatvanas éveiben járó Lia Riva monacói cége a Riva motorcsónakok egyedüli forgalmazójának számít Franciaországban, és amolyan nem hivatalos márkanagykövetként gyakran utazik Kínába, hogy potenciális vevőknek meséljen a márka történetéről.
Az emberek a tradíció miatt vesznek Rivát. Ez olyan, mintha az ember megvenne egy mítoszt. Ha van egy ilyen hajód, egy család, egy törzs részévé válsz – Lia Riva
Hat fontos évszám a Riva történetében
1842 – Abban az évben egy pusztító erejű vihar gyakorlatilag megsemmisítette az Iseo-tó környéki halászok csónakjait. Egy fiatal hajóépítő-mester sietett a segítségükre, aki épphogy csak áttette oda a székhelyét a Como közelében található Laglióból.
Szinte csodával határos módon a legtöbb csónakot meg tudta javítani, amivel nyomban elnyerte a sarnicóiak bizalmát. Innentől datálódik lényegében a Riva-legenda. Pietro Riva Sarnicóba költözése után rögtön kezébe vehette saját sorsának alakítását: ott engedte vízre első hajóit, melyek páratlan stílusjegyeinek köszönhetően nyomban kitűntek a többi közül.
1920 – Az első világháborút követően kezdődött a személy- és teherszállító hajók nagy korszaka. Immáron Serafino Riva irányításával a Riva nagy becsben tartott hajógyárból igazi márkanévvé fejlődött, majd újabb történelmi lépést téve a szállítást és a fuvarozást elhagyva a versenyzés felé kormányozta a brandet.
Versenymotorcsónakjaival a Riva egymás után döntögette a csúcsokat és szállította a győzelmeket a hazai és nemzetközi versenyeken.
1950 – A családi céghez és a hajózáshoz is szenvedélyesen kötődő, mindig végtelen eleganciára és tökéletességre törekvő Carlo Riva nevéhez kapcsolódik a következő fontos időszak. Carlo kizárólag a legmagasabb minőségű anyagokkal dolgozott, és a legapróbb részletekre is odafigyelt a hosszú távú sikeresség érdekében. Mindezek eredményeként Riva mesterművei az arisztokrácia, a korszak ünnepelt sportolói és filmcsillagai, valamint a legbefolyásosabb üzletemberek vágyálmainak számítottak.
A sebesség és a versenyzés mítosza által uralt olasz ipari forradalom évtizedében a L’Ingegnere néven emlegetett Carlo Riva felismerte ezek jelentőségét, és összetéveszthetetlen dizájnnal megálmodott, fából készült hajók sorozatát gyártotta le. Ilyen volt például az általa csak a legnemesebb lovakhoz hasonlított Ariston.
1962 – A legenda megszületett. Aquarama névre keresztelték a harmadik milánói nemzetközi hajókiállításon bemutatott sorozatot, amely a Riva talán legismertebb szimbóluma lett.
"Márka a márkában", ahogy az akkori szlogen jellemezte, és közel tizenegymillió lírát kellett kicsengetnie annak, aki ilyennel szerette volna szelni a habokat.
1969 – Megkezdődött az üvegszálas hajók gyártása. Az első két modellhez, a kisebb Bahia Mar 20-hoz és a komolyabb Sport Fisherman 25-höz a Bertram gyárból vásárolták meg a hajótestet, melyet aztán gondos áttanulmányozás után saját ízlésük szerint formáltak át, hogy minden stílusjegyében megfeleljen a Riva tradícióinak.
A hetvenes és a kilencvenes évek között jó néhány további modellt is megalkottak (például az 1992-ig gyártott St. Tropez-t és azt a Superamericát, amely az első óriásméretű jachtnak számított a Riva történetében, és szintén elég sokáig, még több mint húsz évig kapható volt). 1969 év vastag betűkkel vonult be a Riva történelemkönyvébe, mert a megváltozott piaci feltételek miatt Carlo Riva eladta a céget az amerikai Whittaker vállalatnak, de megtartotta az elnöki és a menedzseri pozíciót egészen 1971-ig, amikor is végleg lemondott a posztjáról.
Utódja az a Gino Gervasoni lett, akivel 1950 óta együtt dolgozott, és aki természetesen tovább vitte a Riva-tradíciót.
1989 – Egy évvel azután, hogy a kultikus autómárkához, a Rolls-Royce-hoz is erős szálakkal köthető angol Vickers vállalat megvásárolta a Rivát, Gino Gervasoni, Carlo Riva sógora negyvenegy évnyi munkaviszony után elhagyta a céget.
Mindez azt jelentette, hogy a Riva család és a hajógyár hivatalos kapcsolata egyszer és mindenkorra véget ért. Két esztendővel a később a Riva bemutatta az 58’ Bahamas fantázianevű jachtját a genovai nemzetközi hajókiállításon – ez volt a márka históriájában az első olyan hajó, melyet már Mauro Micheli tervezett.
A cikk megjelent a Roadster magazin első számában. A másodikra már nem kell sokat várni, ugyanis október 15-én már kapható lesz a jobb újságárusoknál és a Libri üzleteiben.
Ez is érdekelhet:
A luxushajókat gyártó brit márka bemutatta legújabb típusát. A Hawk 38 leginkább azoknak való, akik a vízen nem csordogálni, hanem száguldani szeretnek.
riva | nagy sztori | történet | motorcsónak | dizájn
Ezzel a tíz fantasztikus dizájntárggyal a legmenőbb hellyé teheted az otthonod
10+1 ikonikus és gyönyörű lámpa, ami garantáltan feldobja az otthonod
Beköszöntött a tél, és vele együtt megérkezett a Roadster magazin legfrissebb, 14. száma. Mit találunk benne? Kajakkal bejárjuk Grönland izgalmas és lenyűgöző helyeit, találkozunk a világ egyik leghíresebb párterapeutájával, Esther Perellel, és a Netflix által világhírűvé vált dél-koreai séffel, Jeong Kwannal, motorral részt veszünk a Balkan Rallyn, és beszélgetünk Kelecsényi Milán férfiruha-készítővel is. A Dél-afrikai Köztársaságban teszteljük, milyen az új AUDI Q8, és elbeszélgetünk a zoknik Rolls Royce-át gyártó Iszató Nisigucsival is. Elmegyünk egészen Kenyáig, hogy elefántokat nézzünk, az Őrségben kipróbáljuk, milyen a régió legújabb kabinháza, a Kástu, bemutatjuk a Déryné Kenyeret, a város új pékségét, teszteltjük az új elektromos KIÁt, ezen kívül pedig találkozunk még Berki Blanka topmodellel, Áron Eszter divattervezővel és sokan másokkal. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!