Ezért mondom le inkább a New York-i utamat

Azt mondják, ne féljünk. A rémület helyett a tényekre támaszkodjunk. A félelem és a bizonytalanságérzet között ellenben vékonynak tűnik a határvonal.

Hónapok óta készülünk a barátnőmmel a "világ fővárosába." 2018 tavaszán jártunk ott először, és annyira megérintett minket, annyira imádtuk, hogy elhatároztuk, egyszer mindenképp visszamegyünk. Tavaly októberben aztán egy hirtelen jött ajánlatra gondolkodás nélkül lecsaptunk, és le is foglaltuk a repülőjegyeket, amelyek március közepére szólnak.

Most itt ülünk a kanapén, és azon agyalunk, mit tegyünk. Néhány héttel ezelőtt még szóba sem került a visszatáncolás gondolata, képzeletben már egy hűvös márciusi reggelen a Central Parkban kocogtunk, egy brooklyni deliben frissen készült szendvicset majszoltunk, a Bryant Park cirógató napsütésében kávézgattunk, egy manhattani rooftop bar teraszán koktéloztunk, és mindenekelőtt, egyik gyerekkori álmomat valóra váltva NBA-meccsen szurkoltunk a Madison Square Gardenben.

A koronavírus azonban, úgy tűnik, átírja a lelkiismeretesen összeállított forgatókönyvet.

Barátokat, családtagokat, kollégákat, New Yorkban élő ismerősöket kérdeztünk arról, mit tennének a helyünkben. A nem reprezentatív felmérés döntetlen körüli végeredményt hozott: a válaszadók fele úgy véli, jelenleg az otthonmaradás tűnik bölcs döntésnek, a másik fele pedig határozottan kijelentette, szó nélkül utazna.

Ha kizárólag a tényeket nézzük, utóbbiaknak van igazuk. Jelen állás szerint nincs érvényben semmiféle korlátozás Budapestre és New Yorkra, azaz elvileg bátran nekivághatunk – Londonon keresztül – az impulzív metropolisznak. A hangsúly viszont a "jelen állás szerint"-en van. Merthogy senki sem tudja megmondani, mi lesz holnap, mi lesz jövő hét szerdán, milyen intézkedéseket vezetnek be a brit főváros repterén, vagy a vírus által még (?) relatíve elkerült New Yorkban.

Ez a fajta bizonytalanság és kiszámíthatatlanság pedig egy gondosan megtervezett utazás legnagyobb ellensége.

Nem mi irányítjuk a dolgokat, ki vagyunk szolgáltatva a világ másik végén egy idegen ország bármikor bevethető intézkedéseinek, rajtunk kívülálló okok irányíthatják a sorsunkat.

Lehet, hogy túlgondoljuk, de lelki szemeink előtt folyamatosan jelennek meg filmeken látott rémképek arról, hogy az egészségügyi és biztonsági szigorítások miatt valamilyen oknál fogva New Yorkban vagy Londonban ragadunk. Ez nyilván a legrosszabb szcenárió, a kevésbé szörnyű esetén csak bezárnak éttermeket, bárokat, és múzeumokat, zártkapus lesz a kosárlabda-mérkőzés, vagyis ott vagyunk abban a fantasztikus városban, de nem tudjuk élvezni. Arról nem beszélve, hogy folyton lesnénk a híreket arról, mi történik odahaza, hogyan változik percről percre az európai helyzet.

Még bő egy hetünk van az indulásig. Egyikünk sem szakember, és egyikünk sem lát a jövőbe. Nem tudjuk megmondani, mi vár ránk odaát. Lehet, hogy az égvilágon semmi nem történik, és két hét múlva azon búslakodunk a kanapén, miért nem mentünk el, miért voltunk túlzottan óvatosak. Holott jelen pillanatban az óvatosság tűnik jó választásnak.

Még úgy is, hogy valósággal belesajdul a szívünk.

Mindent összevetve arra jutottunk, most inkább itthon maradunk, és elmegyünk majd valamikor ősszel. Állítólag New York úgyis akkor a legszebb.

Ez is érdekelhet:

(Fotók: Unsplash)

döntés | óvatosság | repülőtér | utazás | new york