Ideje elköszönni minden balatoni nyaralótól

Ennyi volt, most hét hónapra megint bekulcsolom az idei és a húsz éve gyűlő emlékeimet a kis házba, ami annyi mindent látott és hallott már. Az utolsó lángost pár napja ettük meg, mert tudtuk, hogy vasárnap már nem hevítenek olajat, mi több, ők is visszamennek a városba. Minden jót Balaton, jövőre találkozunk!

Augusztus 20-tól minden megváltozik: nincs már sok hátra a nyárból, valahogy a nap is bambább, és kicsit úgy süt, mint aki tudja, hogy ha eltűnnek a gumimatracok a vízről, nem kell már beleadnia apait-anyait. Mikor ettük az első hekket idén? Tavasz volt még a Rómain, nem tudtuk kivárni a nyarat. A jégkása viszont elmaradt most, mert a balatoni településen, ahol a nyarakat töltjük, csak kiviset árulnak, arról meg nincsenek jó emlékeink, egyszer családilag napokat feküdtünk a nyaralóban, és felváltva rohantunk a fürdőbe. Azóta sem derült ki, hogy a kivis jégkása vagy az egy hete tartó lecsó okozta a família lerobbanását, de négyszer játszottuk végig az erősen hiányos lapú Activityt, és a Game of Life is előkerült már a végére. 

A nyaraló családi örökség, a testvéreimel ellentétben mi inkább a romos favityillóra tartottunk igényt, ami évről évre alakult át otthonos kis víkendházzá. Amolyan nyári menedékké, ahol nem számít, hogy a család egyforma tányérokból étkezik-e, ahol nincs bevezetve az internet, három ember zuhanyzása után várni kell, hogy a negyedik is le tudja magát csutakolni, és az egyetlen könyvespolcon olyan ponyvák sorakoznak, amik hullámosak már a víztől, mert annyiszor cipeltük már le őket a strandra, annyiszor áztak már meg. De még mindig nem tudjuk, hogy valójában John és Cinthia lángoló szerelme beteljesült-e az oklahomai birtokon. Bezzeg a kilencvenes években járatott Reader’s Digest megható rövid történeteit kívülről fújjuk, mert a vécében még mindig azokat tároljuk, némi IPM és Hihetetlen magazin mellett.

Ide hoztuk le az összes mogyorókrém üvegeként hozzánk kerülő poharat, valamiért leutazott egyszer a rémes kukoricás kancsó és pohárkészlet, amitől csaknem sikerült megszabadulni, de valamilyen kerti sütés folyamán mindig felsikít valaki örömében, hogy micsoda nosztalgia, és amikor azt mondom, hogy jövőre már nem lesz velünk, mindenki letol, hogy nélküle nem nyaraló a nyaraló. A fűszerek tíz százaléka nincs lent, mint amit otthon használunk, amik vannak, azok is a nagymama által felcímkézett üvegcsékbe kerülnek, semmi római kömény, vagy füstölt paprika, a legegzotikusabb versenyző a fahéj, az is csak a palacsinta miatt kell. 

Éles késért a papa nagy becsben tartott bicskájáért nyúlunk, légkondi helyett marad a jó öreg kereszthuzat és a hangos ventillátor, ami idén bekrepált, mert a gyerekek valami videóban látott óriási vizes törcsis trükköt csináltak meg vele, és zárlatos lett. Legrosszabb esetben a kerti csaphoz is ki lehet menni lehűteni magad, de jobb, ha nem állsz azonnal alá, mert több barátot is leforrázott már a déli hordós felfrissülés. 

Mondanám, hogy a kempingszékek és a szövet felfújhatós matracok is a régiek, de ez nem igaz, mert ma már inkább kaktuszt úsztatunk, annak ellenére, hogy egy örökkéválóság felszenvedni rá magunkat, és a stabilitással is van gond. A gyerekek nem is ismerik a textil verziót, amiből a “franciaágy” volt a legmenőbb, amivel ugyanúgy király lehettél a szárazföldön, mint a Balatonban.

Vasárnap takarítottunk egyet, lenyírtuk a füvet, behordtunk minden felesleges holmit a sufniba. Ahogy minden utolsó augusztusi napon, csípőre tett kézzel sóhajtottam kettőt a kertre nézve, és átgondoltam mindazt, amit most ez a nyár adott nekem, nekünk. Áramtalanítunk, de egy üveg jóféle pezsgő ott maradt a hűtő mellett, és azt nem a kukoricapohárból kéne elfogyasztani. Egy könyvet és valami fontos holmit szintén lent hagyok... mert úgysem fogom kibírni, hogy ne jöjjek le április előtt, valami ürüggyel. Hiába alszik a part, nem maradhatok ennyi ideig Balaton nélkül.

Ez is érdekelhet:

Évtizedekig rá se néztem, most pedig nem tudom elképzelni az életem nélküle

Ez nem volt szerelem az első kóstolásra. Szerzőnk, Csáki Csaba azon kevesek közé tartozik, aki bőven harminc felett járt, mire sikerült megkedvelnie azt, ami nélkül sokan el sem tudják képzeli a reggeljüket. És a napjukat sem.

(Fotók: Wikipedia, Unsplash)

balaton retro | balcsi | hekk | nagy sztori | retro | nyár vége

Rendeld meg a Roadster magazin 19. számát!

Hawaiitól Tanzániáig, az egyik legjobb magyar sommeliertől a belga csúcsdizájnerig, az új Rolls-Royce-tól Horvátország titkos gyöngyszemeiig, a Roadster magazin új lapszáma ismét a világ izgalmas, kreatív és hedonistán lüktető ŕétegeibe viszi el olvasóit. Elmegyünk a bécsi három Michelin-csillagos Amadorba, ahol találkozunk Bencze Ádám sommeiler-vel, beszélgetünk Havancsák Terézzel, aki a közelmúltban kezdett el dolgozni az amerikai outerwear brand AETHERnél, Portugáliában kipróbáljuk, milyen a tengerparton száguldozni az új Ferrarival – egész kellemes –, a kortárs irodalom kedvelőinek pedig egy olyan Roadsternek írt Parti Nagy Lajos írással jelentkezünk, ami szerintünk a legjobbjai közé tartozik. Az aktuális számban lesz egy 20 oldalas mellékletünk is, amelynek főszereplője a még mindig rengeteg újdonságot rejtő Horvátország. Ezen kívül is sok színes történetünk van még, úgyhogy ezúttal is érdemes elmerülni a Roadster gazdag és kalandokkal teli világában!

Megnézem, mert érdekel!