Egy itthon alig ismert sportág, amit ha kipróbálsz, beleszeretsz

Mi kipróbáltuk. És beleszerettünk.

Ha csupán egyetlen rövid mondattal kellene bemutatnunk a Magyarországon egyelőre gyerekméretű cipőben topogó padelt, annyit írnánk, hogy a tenisz és a squash keresztezése.

A Spanyolországból indult játék népszerűségi-mutatója óráról-órára emelkedik – ha hihetünk az előrejelzéseknek, világméretű berobbanás előtt áll; már bizonyosan az európai játékok része lesz, később az olimpián is felbukkanhat.

„Jelenleg három-négy nemzet számít csak igazán kiemelkedőnek a világon. Magyarország nincs köztük, ami abból a szempontból nem meglepő, hogy nálunk niche sportágnak számít, alig négy évvel ezelőtt gyakorlatilag a teljes ismeretlenségben evickélt. Gőzerővel dolgozunk az ellenkezőjén” – mondja Kerekes Péter, a hazai szövetség elnöke.

Országosan nagyjából három-négyezren mondhatják el magukról, hogy fogtak már padelütőt a kezükben és sikeresen átbombázták vele a labdát a másik térfélre.

Párosban a legjobb játszani egy „mindössze” 10x20 méteres mini teniszpályán. A labda és háló a legnépszerűbb ütős sportágból érkezett kölcsönbe, magát az ütőt viszont speciálisan a padelre fejlesztették ki. Lényegesen kisebb és könnyebb a teniszütőnél, és nagy testvéréhez képest jóval egyszerűbben kontrollálható vele a játék.

A pontszámítása és a szabályai több pontban megegyeznek a teniszével, lényeges különbség viszont, hogy az oldalsó kerítést és a hátsó üvegfalakat be lehet vonni a játékba – sőt, mint megtudtuk, érdemes is!

Egy alkalommal nekünk is lehetőségünk volt kipróbálni, ráadásul valódi hazai padelprofik iránymutatásait követve.

Már a bemelegítésnél és a rávezetésnél egyetértettünk az általuk említett addiktív jelzővel, merthogy tényleg az.

Hamar elsajátíthatók az alapok, némi „gyárilag beépített” labdaérzékkel pedig már fél óra ütögetés után élvezhető. Nincs szükség hatalmas ütésekre és kiemelkedő technikára, annál inkább – a hálónál főként – gyors reflexekre és többirányú figyelemre. A pálya ugye relatíve kicsi, nem nehéz átsuhintani a labdát az ellenfél térfelére, plusz több variációs lehetőség akad, hiszen a labda nemcsak szemből száguldhat felénk és nem csupán az ellenféltől érkezhet (igen, fal, rád gondolunk!)

Alig egy órányi játék is kellemesen lefáraszt, mert bár intenzív, ám kevésbé motorikus, mint a tenisz és nem annyira megterhelő, mint a fallabda. Érthetően a könnyű átmenet miatt az utóbbi két sportágból érkezők hamar megszeretik, de ajánlható gyerekeknek (ha hihetünk a berobbanásnak, később komoly előnyben lehetnek a korán kezdők), fitneszrajongó hölgyeknek (sokkal élvezetesebb a szobabiciklizésénél és bőven égeti a kalóriát), csapatsportban gondolkodó, versenyorientált férfiaknak és visszafogott intenzitással, de idősebbek is nyugodtan elkezdhetik.

A sérülésveszély és a túlzott testi igénybevétel gyakorlatilag nem létező padel-fogalmak, a társasági és a közösségi élmény viszont azok, úgyhogy lehet bátran összeszervezni négy embert és aztán kipróbálni a jövő kedvenc sportágát (Budapesten találni pályát a Hűvösvölgyben, Pasaréten, a Feneketlen-tónál és Békásmegyeren, vidéken Hajdúsámsonban, Szegeden, Szentendrén, Kecskeméten és Szegeden).

Skandinávia pedig eleve lenyűgöz bennünket a hyggével és a lagommal, a futással egybekötött szemétszedés, a plogging már majdnem tisztán sport, a racketlon pedig egyértelműen az. Bár csupa tradicionális sportágból áll, kicsit olyan, mint amikor egy mesterszakács jól ismert ízek merész kombinálásával valami egészen újat alkot: a racketlont pingpong, tollas, squash és tenisz alkotja. Be is mutatjuk.

(Fotók: Premier Padel Park)

squash | sportág | fallabda | padel | feltörekvő