Olyan ez, mint a kaparós sorsjegy, ott helyben minden eldől – Mányoki Attila hosszútávúszó

Ha az ember egy exkluzív klub tagja akar lenni, akkor fizetnie kell, nem is keveset, a hosszadalmas felvételi procedúráról nem is beszélve. A klubtagsághoz más nem is nagyon kell, mint pénz és kapcsolatok: az ember máris élvezheti a kiváltságokat, amik vagy jelentenek valamit, vagy nem. Ám van egy klub, amelynek összesen tizenöt tagja van az egész világon, nincs tagsági díja, és felvételt nyerni is voltaképpen egyszerű: az embernek a világ legnehezebb vizein kell hét átkelést teljesítenie, és máris bekerült az elit elitjébe.

Mányoki Attila ultramaton úszónk mindössze egyetlen úszásra van attól, hogy tizenhatodikként teljesítse az Oceans Seven utolsó állomását. Az Oceans Seven hét csatorna és szoros átúszásából áll, a Seven Summits nevű hegymászó-kihívás megfelelője tengeren és óceánon, rendszerint embertelen körülmények között. Attila az idén harmadszor áll rajthoz az Északi-csatornánál Írország és Skócia között, miután tavaly sem sikerült befejeznie a majdnem 35 km-es távot, az utolsót a sorozatban.

Nem azért, mert nem bírta, hanem mert tizenöt egyenként is erősen mérgező hatású medúzacsípés miatt a vízben töltött tíz óra negyven percből az utolsó négy órát öntudatlanul úszta le, és úgy kellett kiszedni a vízből.

Belfastban az orvosa közölte vele, hogy mivel a medúzacsípés okozta fájdalom a fájdalomskála legerősebb fokozatánál kettővel nagyobb, 12-es volt, ezért az agya egyszerűen kicsapta a biztosítékot. Attila bólintott, majd megkérdezte, hogy mikor próbálhatja meg újra.

Talán egy év múlva újra kezdhet úszni, felelte az orvos. A kórházban tapasztalt gyors változásoknak köszönhetően lett belőle fél év, majd végül novemberi újrakezdés. Idén augusztusban, pedig várhatóan ismét az Északi-csatorna következik. – "Minden évben van egy edzőtábor Írországban, ami kiváló lehetőséget biztosít a felkészülésre, valamint egy hatórás kvalifikációs úszás is, ami nélkül nem lehet nevezni az átúszásra. Most értem haza" – meséli Attila. – "Teljesítettem a követelményeket, leúsztam hat órát a tizenkét fokos vízben. Jól sikerült és a szervezőtől meg is kaptam, hogy: >>The Pocket Rocket is back!<<  A medúzák nem érdekelnek, készen állok az átkelésre."

Meglepő módon azonban nem erre az úszásra emlékszik vissza Attila a legszörnyűbbként. – "A Catalina-csatorna 2015-ben tragikus volt. Az elejétől hullámzással és áramlattal szemben, szembeszélben kellett úsznom. Én annyit még nem szenvedtem. Majdnem tizenkét órámba került leúsznom a harminchárom kilométert."

Csak az összehasonlítás végett: a Molokai-csatorna ötvennégy kilométerét tizenkét óra és két perc alatt úszta le.

 

A két átúszás között tizenkét nap telt el, és ez utóbbi egyike kedvenc átkeléseinek az új-zélandi Cook-szoros és a japán Cugaru-csatorna mellett, ám a "kedvenc" jelző ebben a kontextusban új értelmet nyer. – "Általában hat-hét óra elteltével kezdek el fájni, de a fájdalom velejárója ennek a sportnak. Jajgatva nem lehet leúszni ötven kilométert. Vagy csinálod, vagy nem. Sokan azt hiszik, hogy nekünk, a mi szintünkön nem fáj. Hogyne fájna, de tudjuk kezelni. Nem mosolyogva úszunk le harminc-negyven kilométert. Én ráadásul örülök a fájdalomnak, mert azt jelenti, hogy élek. Csak ennyit tudsz, fájdalom? Mutasd meg, mit tudsz még, dolgozzunk együtt. Az is igaz, hogy ez az érzés a cél után nagyon hamar elmúlik, nem érzem a karom, járni is alig bírok. De tudod, mit? Ez egy tiszta, patyolattiszta helyzet. Mindent beleadtam, amit csak tudtam, és ez az eredménye. Senki sem segített a sikerben, nem tudok senkire sem mutogatni a kudarc miatt, a célba a saját erőmmel meg tudásommal érkeztem be."

Amikor egy budai kávézóban találkoztunk, éppen végzett napi második edzésével. Megkérdeztem, ki az edzőpartnere. "Nekem olyan nincs. Egyedül edzek. Elmegyek szépen a Margitszigetre, megveszem a belépőt, mint mindenki más, az uszodában meg megkérdem a sávban, hogy úszhatok-e mellettük. Csúcsterhelésen napi négy órát úszom, az olyan tizenkét kilométer, aztán jön az erőnléti edzés, meg ha az idő engedi, akkor biciklizem két órát, ami azért vicces, mert egy biciklisklub tagjaként állok rajthoz úszóversenyeken."

Azt hittem, rosszul hallottam, olyan nagy volt a zaj, de nem.

– "Szerettem volna úszóklubba belépni, de nem volt rá lehetőségem" – nevet Attila. Akkor hát egyedül edz, ahogy egyedül utazik, intézi a sajtóját. Mindent egyedül, menedzsere sincs, csak edzője.  – "Csak magamra számíthatok, a társamra, meg a korlátozott anyagi lehetőségeimre. Tudod, ezt külföldön nem értik, akárhogy magyarázom. Van egy pali, ígér ötszáz eurót, cserébe felületet kér."

Ötszáz eurót? Egy hétre? Egy hónapra?

– "Egy évre" – nevet megint Attila. – "És még azt sem fizette ki, mert hogy nem úgy jött össze neki az év. Bocs, mondta. Nézd, nem panaszkodom, mert magyar viszonylatban jó szponzoraim vannak, de nekem külföldön kell elköltenem a magyar forintot. És úgy azért már egészen más. Most is olyan melegek a magyar vizek, hogy Ausztriába kellene mennem, mert ha hetekig, hónapokig huszonkét-huszonnégy fokos vízben edzek, akkor nincs az az isten, hogy a tizenkét fokos Északi-csatornában állítsak fel rekordot."

Nyilván azért megy, hogy rekordot döntsön, nem azért, hogy valahogy végre leússza és kipipálja a hetedik átkelést is. – "Mi másért mennék? Erős vagyok, képes vagyok rá. Ez ilyen egyszerű. Mert az úszás is egyszerű. Ez a legtisztább sport, ugyanis itt nem mutogathatsz másra. El kell döntened, hogy kit akarsz legyőzni: magadat vagy a természetet. Ha valamit elcseszek úszás közben, akkor azt én csesztem el. Én vagyok magamért meg az eredményeimért is felelős. Itt vannak ezek a feladatok, amiket teljesítenem kell." És a fáradtság? Nem csak a vízben, hanem úgy általában. Az nem számít?

– "Hogyne számítana, én is elfáradok, de egy feladatot nem akkor fejeztél be, amikor elfáradtál, hanem amikor készen vagy vele."

Csakhogy amit csinál, az messze több feladatok soránál. Az úszás szenvedélyes, már-már misztikus szeretete nélkül nem megy ez. – "Számomra Hawaii a Föld legtökéletesebb pontja. Minden ott van, amit szeretek, és amikor a Csendes-óceán partján állok, akkor érzem, ahogy vonz, érted? Az óceán húz magához, hív magához és én nem tudok ellenállni ennek a brutális erőnek. Nem is akarok. Azért  úszok, mert szeretem, és amikor úszok, akkor képes vagyok megtalálni a tökéletes egyensúlyt magam és a természet között. Minden egyes úszásnál ezt a spirituális egyensúlyt keresem, és arra nincsenek szavak, amikor ezt elérem és meg tudom tartani. Eggyé válok a környezetemmel és ez mindennél többet ér." Attila eltökéltsége a gyémántnál is keményebb. – "Hogyne lennének nekem is ellenségeim, de soha nem kell keresnem egyet sem, mert mindig ott van velem az egyik. Saját magam, hiszen köztem és az álmom közt saját magam állok."

Kavar egyet a kávéján, nézi a kanalat pár pillanatig, aztán folytatja. – "Magamat kell legyőznöm. Figyelj, reggelente én nem edzeni kelek fel, vagy dolgozni, hanem az álmaimért. Persze, nem egyszerű az odavezető út, de az út a minden. Nehéz meló, tényleg az. Minden egyes úszásnál komoly döntéseket kell hoznom. Olyan ez, mint a kaparós sorsjegy, azonnal kiderül, hogy nyertél-e. A jó meg a rossz döntésnek is azonnal hatása van. És ezeket a döntéseket úgy kell meghoznom, hogy közben el akarom érni és meg akarom tartani azt az egyensúlyt, amiről beszéltem. Ezt meg csak szabad vízen lehet, sehol máshol."

• Huszonöt vagy ötven: 50
• Kedvenc versenyszám a medencében: 400 vegyes, 400 gyors, 200m pillangó, mert ezek a legkeményebbek és legnehezebbek
• Kedvenc úszásnem: Gyors, pillangó
• Álló vagy folyóvíz: Álló
• Édesvíz vagy sós víz: Sós
• Hideg vagy meleg víz: Hideg
• Neoprénnel vagy anélkül: Anélkül, ki nem állhatom
• Füldugóval vagy anélkül: Füldugóval
• Egy sapka vagy kettő: Egy
• Leghosszabb úszás: 80k

A hét állomásból álló Oceans Seven maratonúszás kihívás:

• La Manche-csatorna – 33.8 km Anglia és Franciaország között
• Catalina-csatorna – 32.3 km Catalina-sziget és Kalifornia között
• Gibraltári-szoros – 14.4 km Spanyolország és Marokkó között
• Északi-csatorna – 34.5 km Írország és Skócia között
• Kaiwi-csatorna – 42 km Molokai és Oahu szigetek között
• Cook-szoros – 22.5 km az új-zélandi Északi- és Déli-sziget között
• Cugaru-csatorna – 19.5 km Japánban Honsú és Hokkaido között

Ez is érdekelhet:

(Fotók: Unsplash, Mányoki Attila archívuma)

portré | fájdalom | úszás | hosszútávfutás | tenger