Mert néha mindenkinek ki kellene gyalogolnia a világból – Ősszel jön a Balaton Camino

Tíz nap, kilenc szállás, kétszáz kilométer, háromszázezer lépés. Az idén októberben harmadjára rajtoló Balaton Camino számait soroljuk, amely ezúttal a legszebbnek tartott évszakban segít megismerni a magyar tengert – és önmagunkat.

Merthogy az ősrégi Szent Jakab-zarándokúthoz hasonlóan a Balaton Camino egyik legfőbb küldetése lényegében ez. A szervezők szerint a nem mindennapi túrát bevállalók a képzeletbeli célszalag átszakítását követően jó esetben másképpen tekintenek a világra, és persze saját magukra.

A Balaton Camino története 2017 februárjára datálódik, amikor három barátnő, Budavári Dóra, Rákász-Losonczy Judit és Scherer Anna elhatározta, hogy körbesétálja a tavat. Utóbbi ötlet konkrétan Judit fejéből pattant ki, aki imádja a szezonon kívüli Balatont,

a szürreális, kihalt strandokat, a jégcsapos óriáscsúszdákat, és a téli színeket, amikor a Balaton egészen más arcát mutatja.

Mivel a tó mindhármuknak közös szenvedélye, nem volt kérdés, nekivágnak-e. Idén október 5–14-ig lehet együtt gyalogolni a Balaton körül.

– "Az első caminót hárman teljesítettük – idézi fel az indulás emlékeit Budavári Dóra. – Egyértelműen közelebb hozott minket nem csupán egymáshoz, hanem saját magunkhoz is. A másodikon már szétszóródott a figyelem a csatlakozók miatt, de elképesztően sokat kaptunk tőlük. Hihetetlen büszkeséget éreztem, amikor körbeértünk. Hiába túrázom rendszeresen, fizikai értelemben jó néhány mélypontom akadt az út során, mert nem mindegy, hogy egyszer lenyomok húsz kilométert, aztán másnap a laptopomat nyomkodom, vagy egymás után tízszer indulok neki. Elég repetitív az egész, és fájdalmas is tud lenni, pláne, amikor nincs kedve az embernek hozzá, és mondjuk a cipő feltöri a lábat. Ilyenkor tényleg a saját határainkat feszegetjük, de ha már eldöntötted, bevállalod, akkor a cél mindent kárpótol, a holtpontokon meg túl lehet esni. Cserébe óriási, egyben nehezen megmagyarázható érzés és boldogság szabadul fel, amikor körbeérünk!" – foglalja össze Dóra egy levegővétellel a kétszáz kilométeres etap előnyeit és hátrányait.

Ahogy az alapítók által vezetett Balaton Camino blogban is olvasható,

nemcsak fizikai, hanem lelki utazás is kezdetét veszi a tó megkerülésével.

Tíz nap gyaloglás sok mindent átfogalmaz az emberben, van idő egyedül lenni, van idő gondolkodni és kikapcsolni – egészen más formában, mint ahogyan egy átlagos szabadság alatt tesszük. – "Közhelyesen hangzik, de a rohanó mindennapjainkban mindenkinek ki kellene vennie egy vagy két hét szabit, és egy kicsit kigyalogolnia a világból. Tavaly akadtak olyanok, akik csupán egy vagy két napra akartak csatlakozni hozzánk, de aztán ott ragadtak, mert elkapta őket a gyaloglás flow-ja. Ha nekiindulsz, akkor hirtelen azt érzed, legszívesebben kigyalogolnál a világból, és szeretnéd megtapasztalni azt a bizonyos érzést, hogy milyen körbeérni a Balatont.

Mert van ennek egy afféle misztikus, keretes szerkezete. Visszatérni oda, ahová tíz nappal ezelőtt elindultál, és átérezni azt, mi változott benned, mennyire lettél más ember – mert egy ilyen út bizony megváltoztat. Sok mindent át lehet gondolni gyaloglás közben, illetve új barátságok, perspektívák is születnek ilyenkor. A tíz napra velünk tartók közül sokan egészen biztosan új tervekkel mennek haza, vagy épp feldolgozzák azt, amit fel kell. Persze két-három napra, vagy akár egyre is érdemes betársulni, de a spirituális része akkor teljes, ha körbejárja az ember a tavat, és aztán megveregeti a saját vállát" – mondja Dóra, aki azt is elárulta, a tél és a tavasz után miért éppen ősszel indítják a harmadik caminót.

– "Azért, mert minden évszakban más színei vannak a Balatonnak, és nagyon izgalmas, ahogyan változik a táj – autóban ülve ezt kevésbé lehet megfigyelni. A 2017-es téli túra is bámulatos volt: sikerült kifognunk a teljesen befagyott Balatont a különleges jégformákkal, a fagyott növényekkel, és a mindent uraló fehérséggel. Májusban aztán a virágba borult, újjáéledő és zöldellő természetet figyeltük. A természet ébredésével láthattuk, ahogyan élet költözik a Balatonba; nyitnak az árusok, takarítják a nyaralókat, vagyis készülődnek az emberek a nyárra. A többünk kedvencének mondható ősz pedig régi álmunk, főleg a szüret utáni izgalom miatt. Ilyenkor valósággal felbolydul a borvidék, úgyhogy érintjük is majd a szőlőföldeket, de elsősorban a színeket várjuk: bordók, sárgák, pirosak, barnák – egészen más képet fest majd a tó környéke."

Mivel októbert fog mutatni a naptár, előfordulhat, hogy az időjárás a rosszabbik arcával kedveskedik a gyaloglóknak. Dóra nem különösebben aggódik emiatt. – "Lekopogom, eddig nagyrészt szerencsénk volt, bár akadtak májusban esős napjaink, és természetesen októberben is benne van az égi áldás lehetősége. Tapasztalatom szerint a nyárérzet bőven kitart még a hónap első feléig, tehát ebből a szempontból nem izgulok. Mindenképp végigcsináljuk, mert a camino nem csak arról szól, hogy napsütésben dudorászva végiggyalogoljuk."

A napi táv utáni kvártélyról minden résztvevő egyénileg gondoskodik. Rengeteg kérést kaptak a szervezők szálláskeresés ügyében, ám a különböző igények miatt (van, aki egyedül szeretne aludni, más kutyával jön, a harmadik pedig csak reggelit kér stb.), a szervezés ezen részét elengedték, és maximum tippeket  – illetve caminós jelszóval szálláskedvezményeket – adnak majd a túrázóknak. Az egyedül érkezőknek érdemes lehet társat keresni az út idejére, és legalább éjszakára összebútorozni, már amennyiben kevésbé szeretnék terhelni a bankkártyájukat.

Ha már tanácsok, Dóra abban is segít, hogyan készüljön fel egy caminoszűz az első kalandjára. – "A legnagyobb tanulságként azt tudom mondani, hogy nem a túracipők, hanem – mivel javarészt aszfalton haladunk – a futó- és gyaloglócipők a legjobbak. Érdemes hozni speciális túrazoknit, ami nem gyűrődik és nem töri föl a lábat, valamint ragtapaszt és hintőport, ugyanis a legnagyobb ellenség a vízhólyag. Vadonatúj cipőben sem tanácsos elindulni, hiszen nem egy napi húsz kilométeres trappolást igénylő túra a legalkalmasabb a betörésére. A csomagokat illetően célszerű a lehető legkevesebb dolgot a hátizsákba pakolni, mert a harmadik, negyedik nap után már nagyon nehéz tud lenni. A minimális kényelmet kell ilyenkor szem előtt tartani. A szállásválasztás is fontos: ha olyan helyen töltjük az éjszakát, ahol tusfürdőt és törülközőt is adnak, máris beljebb vagyunk, ezeket nem kell magunkkal cipelni. Mindenképp szorítsunk helyet fájdalomcsillapítónak, izomlazító krémnek, vitaminoknak, szőlőcukornak és csokinak.”

A caminoblog idei ajánlójából kiderül, hogy mivel a bicikliút jól járható, és nincsenek benne nagy emelkedők, maga a naponta kitűzött húsz-huszonöt kilométer egy átlagos ember számára is teljesíthető.

Erdőkben, part mentén, nádasok mellett visz az út olyan csúcspontokkal, mint az akarattyai magaspart, a szürke marhás Kerekedi-öböl vagy a fonyódi kilátás a Badacsonyra és a tanúhegyekre.

Mind a tíz napra megadják a kezdési időpontot és a startmező helyét (ez utóbbi általában vasútállomás vagy más központi helyszín), fizetni semmit sem kell, mindössze egy előzetes regisztráció van az igények felmérése érdekében. A csapat tagjai idén is felfedezik az út mentén nyitva lévő helyeket, a legjobb pihenőpadokat, a legfinomabb ebédeket, a legszebb szakaszokat, és hírt adnak a szállásokról is. Közben találkoznak és beszélgetnek helyiekkel, balatoni kötődésű vendégekkel.

A cél megmutatni, hogy a Balaton minden évszakban tökéletes úti cél a kikapcsolódásra, és hogy körbesétálni különleges élmény – akkor is, ha valaki nem egyben, hanem szakaszonként teljesíti a távot.

Ez is érdekelhet:

(Fotók: Chripko Lili, Orbán Péter – drónképek)

kihívás | spirituális | magyar tenger | gyaloglás | balaton camino