Ez az amerikai és ír whiskey fogja meghódítani a nyarat

Nemrég a legjobb skót whiskyk miatt jártunk a budapesti GoodSpirit Barban, most pedig újra benéztünk, hogy ezúttal könnyedebb tételeket kóstolgatva az egymáshoz szorosan kötődő amerikai és ír whiskeykultúra kiválóságai kényeztessék a torkunkat.

Kóstolás és ivás között – mint az köztudott – elég vékony a határvonal, de azt már a közepesen felkészült fogyasztó is tudja, hogy előbbihez nem illik jeget kérni a pohárba. Mi sem tesszük, mert valószínűleg összeráncolná a homlokát az ismerkedési estet (vagyis inkább délutánt) levezénylő Magyar Balázs, a GoodSpirit Shop menedzsere.

Balázst arra kértük, hogy a múltkori skót felfedezőtúra után ezúttal a szomszédos Írországba és az óceánt átszelve az Egyesült Államokba repítsen el, és meséljen két ikonikus tételről:

a zöld szigetet már a nevében is reprezentáló Paddyről, valamint az USA déli államainak hangulatát megidéző Buffalo Trace Bourbonről.

Mielőtt belemegyünk a részletekbe, gyorsan tisztába tesszük a fogalmakat egy egyszerű, de sokatmondó állítással: minden bourbon whiskey amerikai whiskey, de nem minden amerikai whiskey bourbon. A legfontosabb kitétel, hogy a kukoricatartalma legalább 51% legyen (a maradék pedig ismeretlen mennyiségben árpát és rozst tartalmaz), de erre még részletesebben is kitérünk majd.

Bár a Buffalo Trace márka csupán az ezredforduló környékén jelent meg, a lepárló már az 1770-es években mindenféle jóval látta el a környéket. A keresztelő a kontinenst felfedező pioníroknak köszönhető, akik a prémjük és a húsuk miatt mindenhová követték a bölénycsordákat, hogy aztán átgázolva a Kentucky-folyón megálljanak, és várost alapítsanak.

A buffalo trace 1792-ben indult el, Old Taylor House néven. A whiskeygyártásba az 1790-es években kezdtek bele a nagyszerű körülmények és a megmaradt gabonafelesleg hatására. Akkor főként a bevándorlók foglalatoskodtak lepárlással, akik ehhez több rozst, valamint kevesebb malátát és kukoricát használtak. Látva a sikereket, az akkori kormány földdel és házzal támogatta őket, ám az egész végül odáig fajult, hogy be kellett vezetni a szesztilalmat. Előtte azonban még egy igen fontos szabályt megalkottak, ugyanis az 1830-as évekig nem kifejezetten beszélhettünk amerikai whiskeyről. Egy James Crowe nevű, lepárlással foglalkozó kémikus vette kezébe az ügyet, az ő javaslatára iktatták törvénybe a whiskeykészítés szabályait. Onnantól kezdve az 51%-os kukoricatartalmú, kizárólag új tölgyfahordóban, két évig és egy napig, erősebben érlelt whiskeyt nevezzük amerikai whiskeynek (Bourbon egyébként egy Kentuckyban található megye, ahol annak idején a lepárlás jelentette a fő tevékenységet, a megye nevét aztán rásütötték a hordókra, a bélyeg pedig rajtuk maradt).

Balázs elsőként egy Kentucky Straight Bourbon Whiskeyvel kínál, amihez hogy, hogy nem, kissé délies hangulatú, vérbeli amerikai rockzene szól a háttérben,

úgyhogy tényleg már csak az hiányzik, hogy a GoodSpirit előtt leparkoljon a pickupjával egy kockás inges, szalmakalapos, jól megtermett figura, és csatlakozzon hozzánk.

Mint megtudjuk, 100%-ban Kentuckyban termő gabonából, ott eredő forrásból és ottani lepárlással készül (a 19. században forradalmi módszernek számító toronylepárlással, mellyel sokkal gyorsabban és nagyobb mennyiségben lehet whiskeyt előállítani), valamint természetesen az érlelés és a palackozás is arrafelé történik. Az összetevők pontos arányát nem igazán tudjuk, mert nem nagyon árulják el, de édes az illata, és a kukoricás mellett némi földes jelleget és dohosságot is érezni benne. Ha megpörgetjük a pohárban, a cseppek feltapadnak a pohár oldalára, a lefolyó lábak pedig megmutatják az olajosságát – ez utóbbit nagyrészt a kukoricának és a lepárlási technikának köszönheti.

Tipikusan selymes karakter, olajos textúrájú, édeskés kaland.

– "Ha valakinek szeretnék bemutatni egy bourbont, a Buffalo Trace-t szoktam elővenni, mert ez reprezentálja a legjobban. Nagyon könnyed, cserében testes, és tökéletesen bemutatja, hogy a kukorica alapanyag mennyivel másabbá teszi az amerikai whiskeyt" – mondja Balázs a hét év körüli finomságról, és mindjárt ajánlja is: – Szivarozáshoz például tökéletes. Az ilyen édeskésebb, puhább karakterű whiskeyket szokták szivarozáshoz javasolni, mert remekül kompenzálja azt a fajta kesernyésséget, amit a szivar okoz. Tartalmasabb sült húsokhoz, steakhez szintén remekül passzol, mint ahogy kiváló old fashiont lehet belőle készíteni. Egy jó balanszú, kicsit édeskés ital, a földessége teszi izgalmassá."

Izgalmaknak a Paddy sincs híján, amely a nagy whiskey-triumvirátusból a legkönnyebbek közé tartozik. A Buffalo Trace-hez hasonlóan szintén veretes múltja van: már az 1770-es végén megjelent, csak akkor még más néven, a receptúrája viszont gyakorlatilag a mai napig változatlan maradt.

A Paddy az ír whiskeykorszak csúcsán érkezett a piacra. A 18–19. században olyan magas minőséget képviseltek az ír whiskeyk, hogy még a skótot is megelőzték – akkoriban Dublin számított a whiskey fővárosának. Ennél a pontnál mindjárt tisztázhatunk egy másik fogalmat is: amikor az idő tájt elárasztották a világot a Skóciából és Írországból érkezett italok, gyakran összekeverték őket, és nem lehetett eldönteni, melyik whiskey melyik országból származik. Ezért egy lobbinak köszönhetően törvénybe iktatták, hogy az Írországban készült whiskeyt e-vel kell írni, a módot pedig később átvették az amerikaiak is.

A whiskeyipar népszerűsége a világháborúk idején alaposan visszaesett (hiszen érthető okokból leálltak a gyártással), az 1970-es évekre pedig teljesen lenullázódott, de aztán Middletonban összeállt pár ikonikus lepárló (például a Jameson), és néhány új szereplővel együtt a kilencvenes években visszaszerezte a renoméját. A Paddy a cég híres házaló ügynökéről, Patrick Flahertyről kapta a nevét, aki olyan kiválóan végezte a munkáját országjárásai során, hogy az általa kínálgatott whiskey a legkelendőbb portékák egyike lett, és a mai napig annak számít.

Egy háziasított italról beszélünk: single pot still, single malt és egyéb gabonawhiskeykből áll össze a puha illatú, hétéves gyönyörűség. Eme trióból az első tétel igazi ír sajátosságnak számít, kisüsti módszerrel készül, és nemcsak malátázott, hanem malátázatlan árpát is használnak az eljárás során. A single pot still a picikét édesebb, selymesebb, puhább részekért felelős, a single malt a szokásos árpás, malátás karakteresebb jegyeket adja bele, míg a háziasításhoz egy kis gabonawhiskeyt adagolnak még, hogy az egészet legömbölyítsék.

Balázs szerint a Paddy nagyszerű társaság a forró, nyári napokra: – "Inkább a melegebb időszakra ajánlom, a könnyedsége miatt főleg aperitifnek, de egy húsos egytálétel mellé sem rossz választás. Kellemes, édes, cukorkás, süteményes jellegű whiskey, az elején határozottsággal támad, aztán puha, szoft ízzel lágyít, majd a végén az édeskés lecsengéssel búcsúzik."

Mi is elköszönünk, bár még maradtunk volna egy kicsit. Megakadt a szemünk az inkább likőrök közé sorolt, mézes, fűszeres, kellemes Southern Comfort Originalon, és az állítólag elborult dolognak tartott, maró fahéjas Fireball Cinnamon likőrön, merthogy mindkettőnek (a fentebb megismert két tétellel együtt) most lett hivatalos disztribútora az országban. Legalább lesz még két okunk visszatérni ide.

Ez is érdekelhet:

(Fotók: Debreczeni Ágota)

amerikai | goodspirit bar | buffalo trace | kóstoló | ír