Ilyen egy tökéletes budapesti nap külföldiek szemével

Budapestet budapestiként szinte már észre sem vesszük. Rendszerszerető hangyákként járjuk végig megszokott útvonalainkat, melyeken csak azért változtatunk néha, mert kerülni kell egy felújítás miatt, és azért nézünk fel olykor a tennivalóinkból a városra, mert dugó van, vagy épp sokáig várunk valakire. Budapest a DNS-ünk része: annyira ismerjük, hogy gyakran elfelejtjük szeretni, és A-ból B-be tartó fővárosiakként már fel sem tűnik mindaz a temérdek kedves és fantasztikus dolog, amire érdemes Budapesten rácsodálkozni. Ezek vagyunk mi, pestiek.

Vannak viszont azok a Budapesten élő külföldiek, akik idegenekként tették magukévá ezt a várost, akik annyira imádják, vagy ami talán még nagyobb kincs, látják Budapestet, hogy budapestibbek lettek még az itt felnőtteknél is. Nyolc Budapesten élő külföldit kérdeztünk, milyen számukra a tökéletes nap a fővárosban – és kaptunk nyolc különböző, de egyaránt lelkes választ, melyek után sűrű pislogások közepette ráébredtünk, hogy Budapestet korántsem ismerjük annyira, mint hittük; hogy még mindig ez az egyik legkúlabb európai város; hogy Budapest több évtized itt élés után is tartogat olyan varázslatos meglepetéseket, amelyektől kamaszos hévvel újra fülig beleszerettünk.

Jekatyerina Leidal, idegenvezető egyéni vállalkozó, Oroszország

"Budapest megtanította nekem, hogyan kell rohanás nélkül élni. Általában a kedvenc kávézómban, a Matinéban kezdem a napot egy csésze kávéval, hétvégente pedig a híres Szimpla kertbe megyek. A Szimplában hétvégenként termelői piacot tartanak különféle sajtokkal, felvágottakkal, zöldségekkel, mézzel és miegymással.

Még ha nem is akarsz otthonra venni semmit, akkor is megkóstolhatsz egy kicsit mindegyikből. Hétközben pedig a Szimpla kert mellett közvetlenül ajánlom a Borsot, nagyon kúl hely, ahol papírpohárban kapod a leveseket.

Ezután általában a Palotanegyed felé veszem az irányt, ott ugyanis minden adott a tökéletes naphoz: meghitt kávézók, rengeteg bár és hihetetlen építészet! Például imádom itt a Fővárosi Szabó Ervin könyvtár bámulatos épületét. A Palotanegyedtől nem messze van egy nagyon jó tapasozó bár, a Pintxo. Tökéletes egy könnyű vacsorára, és nagyon otthonos a légkör. A nap végén leginkább otthon szeretek maradni, mert valami egészen káprázatos kilátás nyílik a teraszomról az Andrássy útra és a gyönyörű naplementékre."

Alexis Dahan, branddizájner, Franciaország

"Szerintem milyen a tökéletes budapesti nap? Vegyünk egy péntek estét, amiben nincs ott a másnap reggeli fejfájás ígéretétől való rettegés! Szóval péntek este hét van, merre indulok?

Először is beolajozom a gépezetet egy füstös Manhattannel a Warmup koktélbárban, és visszaemlékszem múlt- és jövőbeli életeimre (Sebastian, a helyi sztármixológus nagyon vágja, hogy kell bánni egy fahéjággal). Hamarosan áttévedünk a Kollázsomba – igen, az én Kollázsomba, mert ez az enyém, az ideális éttermem, ahol a klasszikus francia brasserie találkozik a magyar nívóval faboxokban, gyönyörű réz- és üvegművek között (kérdezd meg Gábort, hogy miket talált mostanában!).

A Múzsában folytatjuk a bemelegítő köröket – és kiszúrunk néhány celebet –, vagy pedig a Leo Rooftopba, ami pezseg az élettől, a minőségi tequiláktól, és valami félelmetes onnan a kilátás erre a fejedelmi városra. A többiek még bírják? Akkor hozzám képest túl fiatalok; én ezután már hazamegyek, és alig várom, hogy másnapi regenerálódásképp beáztathassam a hátsóm a Rudas mágikus vizébe..."

Bruce Sylvester, újságíró, Amerikai Egyesült Államok

"Ha Budapesten talál a reggel, szeretem a napot egy óriási flat white-tal és egy cseresznyés pitével kezdeni a pozsonyi utcai My Green Cupban. A koffein és a cukor azonnal életre kelt. Ezután lesétálok a Duna-partra egy házzal odébb. Leülök az én padomra, és nézem a hajókat, a Margit hidat és a Margitszigetet.

Reggelente – a munkámból kifolyólag – írok, majd felszállok a villamosra a Jászain, és elmegyek az Oktogonig. Onnan elsétálok a Liszt Ferenc térre, és ücsörögve várom, hogy a kedvenc éttermem, a Menza kinyisson egy korai ebédre – azaz egy ízletes és jó árú napi menüre. Mivel ez mindennap változik, ezért, ha akarom, akár mindennap itt ebédelhetek.

Szeretem nézni az étterem belsejében a színeket.

Ebéd után otthon sziesztázok néhány órát, hogy utána New York-ibb órákban is dolgozzak. Esténként gyakran elmegyek a Művész moziba az Oktogonnál. Szeretem a popcornjukat és a filmjeiket. A popcornjukért még a vacsorát is dobom. Néha már azelőtt megeszem az egészet, minthogy elkezdődne a film."

Mary Lopatto, étteremtulajdonos, Oroszország

"Szabadnapon, amiből nincs sok, a késői reggeleket szeretjük. Akkor elmegyünk piacra – általában a Lehelre –, termelői finomságokból finom reggelit csinálunk otthon, vagy elmegyünk a régi kedvencbe, a Sarki Fűszeresbe egy teraszos újlipótvárosi reggelire. Aztán végigmegyünk a Duna-parton, és a végén valahogy mindig a Zhao Zhou teázóban találjuk magunkat.

Imádjuk azt a helyet, de nemcsak a finom teák miatt, hanem azért, mert sok izgalmas emberrel lehet találkozni ott, és beszélgetni egy jót. Ha már ott vagyunk a Lánchíd utcában, bemegyünk a Bortársaságba is, hogy legyen mit betenni a borhűtőbe. Késői ebédre vagy vacsorára legszívesebben a Két Szerecsenbe ülünk be. Ha kedvünk támad, elmehetünk KisBíróhoz egy dumálós vacsorára. Vagy, ha úgy van, Pesti Istvánt látogatjuk meg Tatán, és a finom ebéd után sétálunk egy nagyot a tó körül. Egy kis kiruccanás mindig jól jön. A kedvenc helyekben pedig az a jó, hogy tudod, mire számíthatsz, és mindig be is válik."

Karen McMeekin, tanár, Amerikai Egyesült Államok

"Egy kaotikus munkahét után – tanár vagyok egy budapesti nemzetközi iskolában – kérdés nélkül a szombat a kedvenc napom. Minden szombaton nagyon korán kelek, hogy minél hamarabb elkezdődjön a hétvége.

Akkor kezdjük is a leglényegesebbel: kávé, mindig kávé! Ha jó az idő, kiülünk a teraszunkra, és élvezzük a budai környék csendes zöldjét. Habár már öt éve élünk Budapesten, még most is szinte minden szombaton felfedezünk valami újat. Nagyon gyakran vadászunk új brunchhelyekre a városban, de megvannak a bevált kedvenceink is: Déryné, Home of Franziska, és a kis helyi kávézónk, a The Rusty Coffee.

Délután mindig erdőben sétálunk a kutyánkkal – annyi közül lehet választani Budán! –, és olykor új városrészeket vagy boltokat fedezünk fel a pesti oldalon. Mivel a férjemmel imádunk enni, mindig benne van a pakliban, hogy új éttermeket próbálunk ki. Food truckoktól a Michelin-csillagos éttermekig mindig találunk valami izgalmasat. És most, hogy két új étterem is megkapta a csillagot, már kezdenek körvonalazódni a következő hetek tervei!"

Orlando Miguel Hurtado Jiménez, marketing account manager, Mexikó

Mivel délelőtt nem nagyon megyek ki a lakásból, egy tökéletes téli nap nekem egy second hand-boltos vásárlással kezdődik kora délután. Imádom az Astoriánál lévő Vintage Humana üzletet, de a Práter és a Kisfaludy sarkán is van egy second hand bolt elképesztő vintázs darabokkal. A kedvenc budapesti ebédem ezután a Vakvarjúban lenne. Kérdés nélkül valamilyen pörköltet eszem mindig itt, a kedvencem a borjúpaprikás nokedlivel, annál nincs jobb a világon.

Délután nagyon szeretek sétálni a városban: imádom a Palotanegyedet, elgyalogolni a Harminckettesek terétől a Mikszáthig – ami szerintem Budapest legszebb tere –, tovább a Károlyi-kert felé. Lélegzetelállítóak arrafelé az épületek: a felújítottak és a koromfeketék is, sötétben pedig nagyon szeretem a lámpafényben megvilágított plafonokat nézni a régi lakásokban. Este pedig, ha barátokkal találkozom, a Mikszáth téri Lumen a törzshely. Imádom, hogy mindenféle embert lehet látni – újságot olvasó idősebbektől a söröző egyetemistákon át a turistákig és a Budapesten élő expatekig, nagyon jó itt az energia."

Seboek Levy Leora, vállalkozó és családanya, Izrael

"Amikor a Benczúr utcában laktunk, a kedvenc budapesti napom mindig a Matinéban kezdődött. Most viszont már pesti emberekből budaiak lettünk, úgyhogy a Filozófusok kertjével indítom a napot. Ez a kedvenc parkom, mindig próbálom felfedezni az ismerős pesti épületeket onnan, ami néha nehéz. Ezután lemegyek a Bartókra a kedvenc pékségembe, a Zsebibe. A családommal rajongunk az ázsiai konyháért, és most találtunk egy új kedvenc helyet a Nagymező utcában, a Zhu & Cót. Olyan, mintha Ázsiában lennél: tiszta, ízletes, autentikus, tökéletes rákok, batyuk, levesek, tészták – imádjuk ebédre. De néha imádok csak sétálgatni is.

A Gellérten, a Bartók körüli kis utcákban elveszni, nézni a régi villákat, a kerteket, nézni, ahogy egy csomó ház erdőkben végződik, és hogy egyszerre élsz a városban és mégsem. Egy vacsora előtti aperóra biztosan a Tuk Tuk Bárba megyek. Az éjszaka pedig biztosan a gellérthegyi teraszunkon végződik, ahol egy hűvös pezsgővel a kezünkben nézzük – néha távcsővel is! – a túlvilágian szép pesti látképet."

Jonathan O’ Flaherty, zenész, tanár, Egyesült Királyság

Mivel annyi tökéletes napom volt már Budapesten, ez egy borzasztó egyszerű kérdés. Miután felébredek, beülök egy flat white-ra és egy croissant-ra a Főfotóba. Ez az egyik legkúlabb kávézó a városban, és remekül lehet onnan mozizni az embereket. Olyan hely, ahol elkezdeném megírni a díjnyertes regényemet, már ha lenne tehetségem. Mivel nincs, ezért inkább egy hideg Konyári Chardonnay-t választok társaságul – jön a téli szünet, szóval miért is ne?

Ebéd után hosszan belemerülök a Gellért fürdő vizeibe, majd a part szélén iszom néhány pezsgőt, és úgy teszek, mintha én lennék Gatsby, és minden fürdőző a vendégem lenne. Az esti órákban biztosan elmegyek a kedvenc élőzenés helyemre, a Budapest Music Centerbe egy koncertre; vagy egy entellektüel modernista magyar kamarazenét választok a Koncertteremben – a Ligeti vagy Kurtág megteszi –, vagy egy kortárs, európai dzsesszt a stílusos Opus Jazz Clubban. A nap végén pedig végigsétálok a barátaimmal a Rádayn, ahol még belefér egy rum az egyik vagány bárban, az IF Caféban vagy esetleg a Jedermannban.

(A cikk megjelent a Roadster magazin 6. számában, fotók: Kőrösi Tamás, Getty Images, Déryné, Zhao Zhou)

budapest | Nap | külföldiek | tökéletes