Miért akarunk minden áron tiltott helyekre eljutni?

Legújabb cikkeinkért kövess minket a Roadster Google News oldalán is!

A kockázatos utak ellenállhatatlan vonzereje miatt sokan annak ellenére fordulnak szembe a szabályokkal, hogy pénzbírság vagy börtönbüntetés járhat egy-egy tiltott területre lépésért. Ezek mellett a veszélyeztetett helyek is vonzóak – még akkor is, ha a látogatók számának növekedése  további károkat okozhat. Miért tesszük ezt, és miért csábítanak azok a kalandok, amelyekbe elvileg nem lenne szabad belevágnunk?

Mi is megírtuk, hogy a kaliforniai Redwood Nemzeti Park tisztviselői figyelmeztették a turistákat, hogy ötezer dolláros (majdnem kétmillió forintos) bírságra és börtönbüntetésre számíthatnak, ha megközelítik a világ legmagasabb fáját. A helyszínre nem vezet hivatalos útvonal, ráadásul a megnövekedett gyalogosforgalom károsítja a környező erdőt. Mégis, a pontos helyszínt megosztó utazóbloggerek és influenszerek számos túrázót ösztönöztek arra, hogy közelről megnézzék a rekorder fát.

A fogyasztói pszichológia szakértőjeként ismert Matt Johnson szerint többféle motiváció létezik azzal kapcsolatban, hogy a turisták olyan helyekre látogassanak el, ahová kifejezetten tilos lenne elmenniük. "Vegyük például azokat, akik úgy gondolják, a világ azért van, hogy az emberek élvezzék és lássák, és ezt egyetlen egy kormánynak vagy szervezetnek sincs joga korlátozni. Ők már csak afféle lázadásból is elmennek ezekre a helyekre" – mondja Johnson.

Másokat az élmény ritkasága késztet hasonlóra.

Ha egy helyszín felkeresése alapból illegális, akkor logikus, hogy kevesen vállalják érte a kockázatot. "Valószínűleg az utazók egy bizonyos csoportja rendkívül értékesnek tart egy ritkaságszámba menő élményt, amit csak nagyon kevesen éltek át" – magyarázza Johnson.

Az influenszerek, az utazóbloggerek és az írók jelentősen befolyásolhatják az emberek vélekedését egy illegálisnak minősülő tevékenység kapcsán. "Az egyik dolog, amiben az influenszerek jeleskednek, az a hasonlóan gondolkodó közösség létrehozása. Ha képesek meggyőzni a közönségüket arról, hogy egy tiltott helyre történő bejutás elfogadható, akkor az relativizálja a tettet."

Johnson azt mondja, ha valaki konkrét érdeklődést mutatna egy ilyen hely iránt, a családjától és a barátaitól vélhetően rosszalló megjegyzéseket és lebeszélést kapna – ezt nevezik a pszichológusok ellensúlyozó hatásnak. Ugyanakkor egy olyan online közösségben, ahol viszont mindenki elfogadhatónak tartja, ez a fajta viselkedés normalizálódik. "Ha körülötted mindenki úgy gondolja, hogy meg szabad tenni, akkor nagy valószínűséggel átveszed ezt a gondolkodásmódot."

Az utolsó esély turizmus

Még ha egy úti cél nem is számít  illegálisnak, egyes utak negatív hatást jelentenek a kiválasztott helyre.

A klímaváltozás például turisták tömegét indította el Grönlandra, mert sokan úgy érezték, muszáj látniuk a csodálatos gleccsereket, mielőtt örökre eltűnnek.

"A fogyasztói társadalom általános tendenciája, hogy ahogyan a lehetőségek szűkülnek, úgy nő a kereslet irántuk. Különösen igaz ez az utazásra" – magyarázza Johnson. "Amikor nyilvánvalóvá válik, hogy egy bizonyos hely már nem sokáig lesz elérhető, az megnöveli a keresletet, hiszen látni kell, amíg még megvan."

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy minél többen látogatnak el egy bizonyos területre, annál nagyobb kárt okoz a turisták nagy száma, nem beszélve  az utazáshoz igenybe vett repülőjáratokról. Mégha tisztában is vagyunk a negatívumokkal, a ritka és veszélyben lévő látnivalók felkeresése iránti késztetés olyan erős, hogy sok esetben felülírja az etikai aggályokat. A látogatók közül sokan csupán a probléma kis szeleteként érzékelik az egyéni hatást. Ez azt jelenti, hogy az egyének által okozott kár minimális, ami a legtöbb turista számára csökkenti a bűntudat terhét és azt gondolják, semmi baj nincs ezzel. "A helyzet akkor romlik igazán, ha ezt a viselkedést több ezer ember követi több éven keresztül" – teszi hozzá Johnson.

Mit tehetünk?

Amikor az egyéni felelősségre koncentrálunk, hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy csupán mi vagyunk azok, akik tesznek valamit, és hogy a mi tetteink nem számítanak. Úgy gondolkodunk, hogy mivel senki sem hagy fel a tiltott területekre merészkedéssel, akkor én is meglátogathatom, amíg még létezik. Az emberek azért vágnak bele az ilyen jellegű tripekbe, mert elhitték, hogy társadalmilag elfogadható – még akkor is, ha a lebukás súlyos következményekkel jár.

Ha azonban rámutatunk, hogy nem mindenki gondolja úgy, hogy ez rendben van, az kulcsfontosságú lehet és visszatarthatja a szabálytalankodókat.

Johnson szerint olyan figyelmeztetésekről lenne szó, amelyek felsorolják az ide vonatkozó statisztikákat, például az "utazók 95 százaléka szerint helytelen dolog X helyre elmenni" vagy "az utazók 95 százaléka nem kedveli azokat az embereket, akik X helyre utaznak". Ez lehetne a bizonyos ellensúlyozó hatás.

(Forrás: EuroNews, fotók: Unsplash)

 

utazás | tiltott | helyek | büntetés | pszicjológia