Munka és magánélet végérvényesen összekeveredett, mi meg itt állunk csupa angol szóval a számos új jelenségre. Vannak megfelelő magyar kifejezések a pihenés-nyaralás-kikapcsolódás és a munka egyre változatosabb összefonódásaira?
Ha léteznek viharos napok a lifestyle színtéren, akkor azokat most éljük. Egyfelől az idei lesz az év, amikor a túlturizmus mainstrem problémává küzdötte fel magát, másfelől számtalan jelenség felbukkan világszerte, ahol a munka és magánélet mindenféle módon összefonódik. Horgonyozzunk is le egy időre ennél a jelenségcsoportnál.
Napokon belül érkezett három, tartalmában eléggé hasonló, mégsem pontosan ugyanazt jelentő fogalom, mindegyik egy-egy hír formájában:
- először közöltük a bleisure-rel kapcsolatos hírt: az elmúlt egy évben megkétszereződött az ilyen utazások száma
- mindössze kettő napra rá a workationről írtunk: Budapest lett a legjobb város a világon a munka és a nyaralás kombinálására
- újabb néhány nap elteltével pedig a hotelification került a radarunkra: Londonban konkrétan olyan
szállodairoda épül, amit a világ első dedikáltan munka-üdülőjének terveznek.
Rokon fogalmak, de nem pontosan ugyanazt jelentik: a bleisure (business+leisure) az, amikor az üzleti utakat a valódi kikapcsolódással kombináljuk, tipikusan egy konferencia helyszínén maradunk még egy-két napot, spórolva ezzel sok mindenen, és nem kétszer látogatva meg ugyanazt a várost. A workation (work+vacation) szintén a munka és a nyaralás kombinálása, de inkább egy hosszabb időtartamra vonatkozik, például amikor valaki huzamosabb ideig egy idegen városban él, befészkeli magát, megismeri, eljár szórakozni, de közben mindvégig dolgozik is. A hotelification pedig a törekvés, hogy akár egy butikhotel kényelmét, csillogását és szolgáltatásait nyújtva csábítsák vissza az irodák a dolgozóikat.
Nem ártana frappáns magyar megfelelőket keresni a fentiekre. Több okból is.
Magától értetődő, hogy jó egy ízes magyar fordulattal kifejezni azt, aminek a pontos leírására létezik ízes magyar fordulat. De az is fontos, hogy bár bennünk is felmerült afféle könnyed lifestyle-hóbortnak tartani őket, arra jutottunk, hogy márpedig ezek többek annál. Mert nem csupán múló trendekről van szó, hanem tartósan velünk maradó jelenségekről.
Igazából minden a bleisure és társaik mellett szól: lehetetlennek tűnik visszakanyarodni egy olyan világba, ahol akkurátusan szétválaszthatjuk a munkát és a magánéletet (és egyáltalán nem biztos, hogy ez jó ötlet lenne). Minden egyes kütyühasználat egy-egy keverés a munka-magánélet masszán, mi több, ideális esetben a munkánk sem csak munka, hanem sok esetben szenvedély vagy hobbi is,
Ezen kívül számtalan nagyon rövid munkafolyamat létezik, amit sokak szerint egyszerűbb elvégezni pár másodperc alatt akár egy nyaraláson is, mint azon pörögni napokig, hogy „ó, nekem a nyaralás alatt is dolgoznom kell, hát ez nem lehet igaz!"
Mert igaz ez fordítva is: mi van, ha a sok tech meg szoftver segítségével elég pörgősre sikerül egy-egy nap, és marad mellette szabadidő? Szerencsére senki nem akarja, hogy ilyenkor egy irodában üljünk tovább üveges szemmel egy monitor előtt, addig, amíg az óra átvált 16.59:59-ről 17-re.
Munka és magánélet keveredésére az egyik legextrémebb példa személyes: sokszor otthon dolgozunk, írunk, szerkesztünk, majd amikor bemegyünk a szeretett irodánkba, ott a meetingen túl inkább már a barátkozáson, a személyességen van a hangsúly. És éppen a nagy barátkozás miatt lényegesen lassabb, aki bentről dolgozik, következésképpen jellemzően otthonról dolgozunk, és a munkahelyre járunk barátságokat ápolni.
És mindezek igazak a következő generációkra is, sőt az ő megjelenésük egy jó nagy lapáttal rátesz a fenti folyamatokra. Nem vagyunk generációszakértők, de látjuk-megírtuk, hogy a Z generációs dolgozók „időérzékelését a tapasztalataik mellett a villámgyors technológiai változás alakítja, ami a pontosság rugalmasabb koncepciójához vezet”. A Z generációnál egy laza öt-tíz perces késés még simán belefér, részben mert számukra minden korábbinál fontosabb a work-life balance.
Vagy idézzük a híres tanulmányt, miszerint az online szocializálódott fogyasztók figyelme mindössze nyolc másodpercig tart ki, rövidebb ideig, mint egy aranyhalé? Azt már kevesebbszer szokták hozzátenni, hogy ugyanezen tanulmány szerint a multitasking képességeink drasztikusan javultak.
Új kütyük, szoftverek, generációk, AI/MI – ebből soha többé nem lesz blokkolóórás meló, egy-két speciális esettől eltekintve, mert mondjuk egy légiforgalmi irányító aligha csekkolhat ki bármikor két percre, hogy megnézze az előző esti meccs összefoglalóját.
Lehetne még érvelni, de talán felesleges. A lényeg, hogy itt tartós, az életünket meghatározó, átszövő folyamatokról van szó, amit klassz lenne nemcsak a life-work balance, workation, bleisure, hotelification és hasonló szavakkal leírni.
A legjobb, ha a nyelv természetes fejlődése szüli meg ezeket a szavakat, mert abban akár benne lehet a letisztuláshoz szükséges idő is: talán felesleges annyira részletesen megkülönböztetni ezeket az összemosódásokat, mint most az angol teszi, talán felbukkan egy új, még meghatározóbb trend, talán születik az eredetiben is egy jó, átfogó leírást adó jelző.
Ötletelni, javaslatot tenni, agyalni picit a dolgon azért még lehet. Mondjuk a workation esetében adódik a munkáció; a bleisure lehetne üzlüdülés; a hotelification szállásítás. De kitalálhatunk bármi mást is, és persze ízlelgethetjük őket példamondatokkal:
- Egész augusztusban a Balatonnál munkációztam.
- A hétvége nem jó, üzlüdülni megyek Milánóba.
- Nagyon vagány lett az iroda, mióta szállásították.
Ennél sokkal jobbakat is el tudunk képzelni, az is lehet, hogy már keringenek valahol a város mélyén, csak mi lemaradtunk a nagy üzlüdülésben. Jöhetnek megoldások, javaslatok, ötletek kommentben is, hátha rátalálunk együtt az munka-élet egyensúlyt, és annak kísérőjelenségeit gördülékenyen leíró kifejezésekre. De az is lehet, hogy egy kiadós munkáción, váratlanul jön majd meg az ihlet hozzá.
workation | hotelification | bleisure | magánélet | lifestyle
Itt van a nyár, ami már önmagában remek hír, de azzal tudjuk fokozni a hangulatot, hogy a napokban megjelenik a Roadster magazin legújabb száma is. Mit találunk benne? Ellátogatunk az Azori-szigetekre, Dubajba és megnézzük Isztambul egyik legenergikusabb kerületét, Beyoğlut. Találkozunk a világhírű brit dizájnerrel, Tom Dixonnal, kifaggatjuk az ikonikus fotós, Slim Aarons hagyatékát őrző Getty Images igazgatóját, és Bott Frigyes meghívására Európa legjobb sommelier-jeivel végigkóstoljuk a régió legérdekesebb furmintjait. Elmerülünk a független kiadású zine-ek színes és hangos világába, meglátogatjuk a Tisza Cipő főhadiszállását, megtapintjuk, mit tudnak az ukrán-Kárpátokból érkező kéziszövésű szőnyegek, egy MV Agusta nyergében pedig végigmotorozzuk Szardínia vadregényes hegyeit. Ismét látványos, sok állomásos, 220 oldalas tripet alkottunk, szerintünk érdemes lesz benevezni rá! A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!