Egy ilyen antidigitális közösségi hely talán itthon is jól jönne néha

A milánói dizájnhéten debütált egy indusztriál-hangulatot árasztó, offline üzemmódban működő képernyőmentes hely.

A montreali Lambert & Fils és a milánói DWA stúdió nem először működik együtt, legutóbb a Lombard főváros nagynevű dizájnhetére álltak össze, és felhúztak Caffè Populaire néven egy közösségi teret.

A hely előző életében panettone (olasz kalácsféle) gyárként tündökölt, a tervezők ezért meghagyták az indusztriális jelleget, és egy olyan étkezőt alkottak, ami a digitális technológia helyett a nyers, ámde kifinomult alapokra épít. Frederik De Wachter a DWA-tól úgy nyilatkozott a Caffè Populaire-ről, hogy afféle antidigitális helyben gondolkodtak,

mert szerették volna, hogy az emberek étkezés közben egymással beszélgessenek, ne pedig a telefonjaikat nyomkodják.

"Nyugodt légkört akartunk teremteni anélkül, hogy hozzáadnánk a digitális nyomást, ezért itt semmiféle képernyőt nem talál a vendég. Cserébe zavartalanul beszélgethet munka közben. Egy kevésbé fejedelmi, ugyanakkor nagyon barátságos és nyitott helyet csináltunk" – mondta De Wachter.

Központi elemként egy hatalmas, a DWA által tervezett U alakú asztalt találunk ott, melyet egy vacsorát ábrázoló 18. századi festmény inspirált – az eredeti képen egy ehhez hasonló asztalt ültek körbe a császári előkelőségek.

Maga az asztal egyébként egy Silipol nevű anyagból készült; márvány- és gránitpor összekeverésével, valamint ezek tömörítésével és lemezekké alakításával nyeri el végleges formáját – egy Franco Albini nevű olasz építész használt ilyet először, amikor beborította vele néhány milánói metrómegálló falát.

Érdekes elemnek tűnnek a plafonról lelógó, egy, kettő, három és négy elemből álló színes alumínium- és üveglámpák, valamint az asztalok körül szolgálatot teljesítő borsózöld székek is. A falakat itt-ott szándékosan hagyták félkészre, hogy a habarcs megjelenítésével is erősítsék az ipari hangulatot.

Az asztal szomszédságában egy fehér és zöld márványból készült bárpultot is találunk, így bizonyos értelemben egymás mellett jelenik meg a múlt és a jelen. Mert hát végül is az étkezések jelentik a legősibb módszert egy közösség összekovácsolására, még akkor is, ha egy antidigitális helyen vagyunk, és nincs mögöttünk Instagram-kompatibilis fotófal.

Ez is érdekelhet:

Tűzoltóságból lett klubháza még nem volt New Yorknak – egészen mostanáig

Többféle szerepre kapható, közösségi térként aposztrofálható klubbal gazdagodott a kreatív energiákban amúgy sem szűkölködő New York.

(Fotók: Dezeen)

indusztriál | ipari | milan design week | márvány | milánói dizájnhét

Rendeld meg a Roadster magazin 17. számát!

Az ősz önmagában is tud szép lenni, de a Roadster aktuális számával még szebbé és izgalmasabbá tehetjük. Mit találunk benne? Ellátogatunk Jerevánba, és megmutatjuk, mit érdemes csinálni Örményország fővárosában, és megnézzük közelről Athén jelenleg legizgalmasabb kerületét, Keramiekoszt. Találkozunk a világhírű képzőművésszel, Julie Mehretuval, kifaggatjuk, mit csinál Szabados Ági Debrecenben, megkóstoljuk, mit főzött ki az Arany Kaviár új séfje, motorozunk Erdélyben, jachtozunk az Adrián és egyéb hedonista kalandokban is részt veszünk, de nem soroljuk fel mindet. Ezen kívül elbeszélgetünk a bájos izraeli ékszertervezővel, Tal Adarral, találkozunk Zwack Sándorral, bejárjuk a Sauska tokaji főhadiszállását, és elbeszélgetünk napjaink egyik legnevesebb európai portréfotósával, Rob Hornstrával. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.

Megnézem, mert érdekel!