A buborékos körökben általánosan elfogadott tételt a Felix Kitchen&Barban sem cáfolták meg, ahová egy dermesztően hideg hétköznap enyhén morózus reggelén ültem be, egyrészt kicsit felmelegedni, másrészt kipróbálni a hely újdonságát, a pezsgős reggelit.
Bevallom – és aligha vagyok vele egyedül az országban –, nem tartozik a mindennapi rutinomhoz az ébredést követő pezsgőzés. A kávézás már sokkal inkább, de ezért még lábjegyzetet sem kapok a lexikonok utolsó lapjain.
Mindig is úgy véltem, hogy reggelire pezsgőt inni rendhagyó, nagyvilági élmény, ami kivételes alkalmakkor történik csak meg, és általában exkluzív környezet dukál hozzá.
Ezt máris megkaptam a Várkert Bazár közvetlen szomszédságában, az Ybl Vízház patinás épületében. Az Ybl Miklós által tervezett és 1875-ben épített legendás helyszín számos szerepet betöltött csaknem másfél évszázados fennállása során (réges-rég ott szűrték meg a Duna vízét), a vendéglátó funkció pedig kisebb megszakításokkal végigkísérte a neoreneszánsz palota életét.
Szeretem, ha egy ráérős, nyugodt brunch alkalmával van időm és lehetőségem nézelődni két falat között, azt meg még jobban, ha a környezet és a kilátás egy kicsit kizökkent a hétköznapokból, és olyasmit ad, amire jó szívvel tudok gondolni hetekkel később is. Az enteriőr itt mindjárt teljesíti a vágyaimat: megidézi kicsit a párizsi és a New York-i nagypolgári hangulatot, illetve alapesetben a Dunára néző panoráma is andalító lenne, ha most nem a köd és a szürkeség integetne vissza az ablak mögül.
Az áprilisban nyitott hely Ybl Miklós fiának keresztnevét viseli, a séf pedig nem más, mint a La Perle Noire-ból, a Pierrot-ból vagy a 21-ből ismerős Kovács Árpád, aki a Felixben a magyar konyha jellegzetes alapanyagai mellett Ázsia felé is kikacsintgat.
Mostanában vezették be a hétvégi brunchot, melynek étlapjára a signature ételek mellé külön erre az időszakra néhány új tétel is felkerült. Édesszájú lévén nem vetem meg az ilyen jellegű reggeliket (sőt…), de mielőtt megismerkednék a hely slágerével, sós falatokkal igyekszem előre egyensúlyba hozni az ízeket. Idetartozik a sós muffinnal, zöldségekkel és füstölt lazaccal kitalált Eggs Royale, vagy a picit édesebb karaktereket is megjelenítő sütőtökös waffel.
Utóbbi esetében a klasszikus őszi csemegét a waffel tésztájában lehet felfedezni, amire még ráhúznak egy kis lágy krémsajtot, frissen pirított tökmagot, tojást és ropogós bacont. Kérhető még a "tökéletes tojással" és avokádó arabokkal csinosított Avocado toast, illetve ott vannak a már az édesek ligájában játszó különféle egészségtudatos smoothie-k is.
És akkor a Dutch Baby.
Ez nem egy Tarantino-karakter egy amszterdami szórakozóhelyről, hanem az a bizonyos nagy fogás, amely a séf szerint méltó reggeli párja az ország legjobb aranygaluskájának.
Vaslapon sült palacsinta-szerűséget tesznek elém lekvárral és agavéval. Hatalmas mérete miatt elsőre (és talán másodikra is) meghökkentő látványt nyújt, és inkább gondolnám lepénynek, mint palacsintának, ám az íze, valamint az állaga a jól ismert édességet idézi. Vastagon megkentem lekvárral, de elárulom, a szirupot már nem merem rácsurgatni, mert a képzeletbeli édességmérőm leadott egy finom jelzést.
A pezsgőkről még nem esett szó, holott természetesen nem egy pohárral csúszik le, miközben a miliőben gyönyörködöm. Az itthon talán kevésbé fősodorban lévő Charles Heidsieck ház italait töltötték a poharamba – ezekből a champagne-okból viszonylag kevés készül (évente mindössze hat-hétszáz ezer palack), továbbá nem feltétlenül a gyümölcsösségről és a frissességről ismertek, hanem a komplexitásról. Champagne régió előkelő és díjnyertes háza a Charles Heidsieck, amely ritka évjáratos tételeivel és nálunk nem igazán fellelhető palackjaival költözött a Felixbe. A selymes buborékokkal teli, karakteres Brut Réserve és az élénk, valamivel gyümölcsösebb Rosé Réserve mindegyik fogással megtalálta a harmóniát, az én arcomra pedig már a második pohár után egy kis pirosas színt rajzolt, és megalapozta a napomat. De lehet, hogy a holnapomat is.
Ez is érdekelhet:
Budapesten számos olyan éttermet, kávézót vagy reggelizőt találunk, ahol nemcsak a menü kiemelkedő, hanem a hely stílusa is szembeötlő.
(Fotók: Stiglincz Gábor/Socially, Bognár Bogi/Socially)
várkert bazár | ybl ház | toast | nagy sztori | pezsgő | budapest
Merész kampánnyal robban be a Reebok új kollekciója
A modern luxus nyomában a Range Roverrel
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!