Ha csak egy helyet keresel fel Berlinben, akkor aligha találhatsz jobbat Tempelhofnál: átélheted a történelmet és a világ egyik legpezsgőbb és legszabadabb városának addiktív energiáját.
Kevés olyan pont létezik a világban, ahol a reggeli kocogás vagy a vasárnapi ebéd egy használaton kívüli repülőtér elhagyott kifutópályájának burjánzó aszfaltjára szerveződik. Berlinben akad ilyen: a Tempelhofer Feld, a 953 hektáros repülőtérből lett közpark, ami mára a várost megtestesítő játszótérré nőtte ki magát. Egy adott napon akár az is előfordulhat, hogy szíriai menedékkérők fociznak egy náci korabeli terminál előtt, bringások tekernek egy elhagyott radarállomás árnyékában és családok grilleznek a hidegháború korabeli repülőgépek mellett.
Tempelhof (ahogy az egykori repülőteret elnevezték és ahogyan a legtöbb berlini hívja ma) főszerepet játszott Európa legsötétebb borzalmaiban és legnagyobb győzelmeiben.
A Brandenburgi kapuhoz vagy a berlini falhoz általában abból a célból megyünk, hogy lássuk Berlint, Tempelhofba viszont azért, hogy beleszeressünk.
Méreteiről sokat elárul, hogy tíz bejárata három dél-berlini városrészt érint. A Monacónál kétszer nagyobb terület grandiózusságát leginkább akkor lehet felfogni, ha követjük a Herrfurthstrasse macskaköveit a graffitivel feliratozott kávézók és bárok nyüzsgő szakaszán egészen a park keleti bejáratáig. Az utca végén hirtelen feltűnik az egykori repülőtér tekintélyes területe, amely a horizont felé terjeszkedik. De repülőgépek helyett most kitesurf-ösök és görkorcsolyázók uralják a kifutópályát, a terebélyes terminálépület pedig mintha összezsugorodna a távolban.
"Amikor a családtagjaim vagy a barátaim meglátogatnak, mindig megmutatom nekik ezt a helyet" – mondja a berlini Oumi Janta. "Hol máshol a világon találsz még egy elhagyatott vagy bezárt repülőteret, ahol csak úgy sétálhatsz – vagy az én esetemben gördeszkázhatsz – és érezheted a szabadságot?!"
Egy átlagos napon mintegy 10 ezer ember érkezik a parkba, amely sosem tűnik túlzsúfoltnak, miközben a városlakók minden elképzelhető keresztmetszetét befogadja a keményvonalas berliniektől kezdve egészen a bevándorlókig.
Nem csupán egy klasszikus történelmi helyszínként aposztrofálható, merthogy az utóbbi években szórakozóhellyé, izgalmas szpottá vált. Tökéletesen megtestesíti Berlint, vagyis a kreativitás és a történelmi turbulenciákból született kulturális kísérletezés szinonimájává vált várost, ahová sokan azért utaznak, hogy megismerjék a történelmet, megérintsék azt a betonfalat, ami egykoron kettészelte a világot, és élvezzék a hely legendásan szabad szellemét. Ezek az elemek a Tempelhofban kézzelfogható módon egyesülnek, jobban, mint bárhol máshol.
Ahogy a Herrfurthstrasse bejáratától a terminál felé haladva végigsétálunk a kifutópályán, balra közösségi kerteket találunk, amelyekben újrahasznosított anyagokból épített szobrok láthatók, jobbra meg egy cirkusziskolát és egy sörkertet. A terminál közelében egy minigolfpályaként működő tizennyolc elemes interaktív művészeti installációt állítottak ki. A felfoghatatlan méretű terület nyomasztó térérzetet kelt, a hatás mégis szinte felszabadító.
Ami a történetét illeti, az 1700-as és 1800-as években még afféle felvonulási placcként szolgált. A méhek bevonzása érdekében kaszálatlanul hagyott rétre pillantva könnyű elképzelni a piknikezni érkezőket, akik a weimari idők bajuszos katonáit figyelik, amint lépésben masíroznak a napfényben csillogó rézfúvós hangszereikkel. Plusz ezen a sík, füves területen próbálták ki annak idején a világ első pilótái a repülőgép-prototípusaikat – köztük volt Orville Wright, aki 1909-ben a Tempelhofról szállt fel egyórás rekordrepülésére.
Az utolsó repülőgép 2008-ban szállt le, majd amint Tempelhofot 2010-ben közhasználatúvá nyilvánították, a fejlesztők nyálcsorgatva várták, hogy luxuslakásokat húzzanak fel rajta. Berlin azonban minden olyan dologtól idegenkedik, ami túlságosan kapitalista fejlesztést sugall: a város így 2014-ben közönségszavazásra bocsátotta a terület jövőjét, a voksolók inkább új zöldterület kialakítása mellett döntöttek.
A kifutópálya – amelyen ma görkorizók és kocogók nyüzsögnek –, 1923-ban debütált, amikor Tempelhof Európa első polgári repülőtereként megnyitott. Norman Foster brit építész egyszer "minden repülőterek anyjának" nevezte a náci ambíciók fajsúlyos bizonyítékaként megtervezett repteret, amely a Hitler által megálmodott Germánia központi eleme lett volna. A központi terminálépület egykoron a Föld húsz legnagyobb épülete közé tartozott (ironikus módon a világ legkisebb vámmentes boltjának is otthont adott.) A ma elérhető vezetett túrák során viszont többek között az is kiderül, hogy a repülőtér belseje valójában milyen keveset változott; a retro check-in pultokkal, az analóg órákkal és a neonfeliratokkal visszarepít a légi közlekedés aranykorába.
A második világháborút követően Tempelhof az Egyesült Államok által ellenőrzött Nyugat-Berlinhez "került". Egy Kelet-Németország által körülvett politikai sziget volt, amelyet 1948 júniusában elzárt a szovjet blokád, elvágva a nyugat-berliniek számára az ellátáshoz való hozzáférést. Mivel a város nyugati részébe vezető közúti, vízi és vasúti útvonalakat elzárták, Tempelhof hirtelen egy rendkívüli katonai művelet fő helyszínévé vált. A berlini légihídé. Nem kevesebb, mint 322 napon keresztül minden negyvenötödik másodpercben felszállt vagy leszállt egy szövetséges repülőgép a Tempelhofon, összesen 2,3 millió tonna élelmiszert és üzemanyagot szállítva azért, hogy megmentsen az éhhaláltól kétmillió nyugat-berlinit. Az akciót a történelem legnagyobb humanitárius műveletének tartották. Ma, ha a kifutópálya északi oldalától indulva követünk egy földutat – ami a hidegháború idején olyan hírességeket szállított Berlinbe, mint Dr. Martin Luther King Jr. és John F Kennedy –, megtaláljuk az utolsó repülőgépet Tempelhofon. Egy Douglas Skytrain C-47-esről van szó, melyet a berlini légihíd során is bevetettek.
2015-től kezdve a terminált és egyes területeit szíriai menekültek elhelyezésére használták, egy időben több mint kétezren aludtak a hatalmas hangárban. Napjainkban a kifutópálya közelében egy "konténerfalu" több száz ukrán menekültnek ad otthont. A Covid-világjárvány csúcspontján a repülőtér oltópontként működöttt – ez a szerep emlékeztet a 19. századi francia-porosz háború idején tábori kórházként töltött rövid életére.
Ezért tartják tehát különleges helynek, hiszen megszámlálhatatlan történetet rejt.
Ahogy a város, úgy Tempelhof is folyamatosan változtatja identitását, és befogadó teret biztosít a régi, új vagy éppen átutazó berliniek számára.
"Görkorizni vagy gördeszkázni itt mindig nagyszerű érzés" – mondja Janta. "Bár már megszoktam, de rendre új élményt jelent. Minden alkalommal, amikor a járdára lépek, csak veszek egy mély lélegzetet, és élvezem."
Egy új országban imádunk fentről lepillantani és megcsodálni az adott helyet madártávlatból is. De a legtöbb helyen ezért sorban kell állni, tömegbe zsúfolódni és még fizetni is kell, hogy pár percre körbenézzünk: ennél ezerszer élvezetesebb egy finom itallal ráérősen lenézni a városra. Úgyhogy ehhez mutatunk most négy európai és egy malajziai tetőbárt, ahol nyugalomban élvezhetjük a páratlan panorámát egy isteni itallal.
(Forrás: BBC, fotók: Unsplash, Getty Images)
repülőtér | történelem | közösség | berlin | szabadtér
Ezzel a tíz fantasztikus dizájntárggyal a legmenőbb hellyé teheted az otthonod
10+1 ikonikus és gyönyörű lámpa, ami garantáltan feldobja az otthonod
Beköszöntött a tél, és vele együtt megérkezett a Roadster magazin legfrissebb, 14. száma. Mit találunk benne? Kajakkal bejárjuk Grönland izgalmas és lenyűgöző helyeit, találkozunk a világ egyik leghíresebb párterapeutájával, Esther Perellel, és a Netflix által világhírűvé vált dél-koreai séffel, Jeong Kwannal, motorral részt veszünk a Balkan Rallyn, és beszélgetünk Kelecsényi Milán férfiruha-készítővel is. A Dél-afrikai Köztársaságban teszteljük, milyen az új AUDI Q8, és elbeszélgetünk a zoknik Rolls Royce-át gyártó Iszató Nisigucsival is. Elmegyünk egészen Kenyáig, hogy elefántokat nézzünk, az Őrségben kipróbáljuk, milyen a régió legújabb kabinháza, a Kástu, bemutatjuk a Déryné Kenyeret, a város új pékségét, teszteltjük az új elektromos KIÁt, ezen kívül pedig találkozunk még Berki Blanka topmodellel, Áron Eszter divattervezővel és sokan másokkal. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!