Miután a National Geographic nemzetközi kiadása szeptemberben publikálta anyagát a Északi-sarkon zajló nemzetközi kutatásokról, Horváth Eszter szeptember 20-án több száz kutatóval együtt elhajózott a Jeges-tengeren a Polarstern, azaz Északi Csillag nevű jégtörő fedélzetén. Eszter a MOSAiC expedíció fotósaként és kommunikációs menedzsereként dokumentálja a történelem eddigi legnagyobb sarkvidéki expedícióját.
Céljuk választ adni arra a kérdésre, hogy mit jelent mindannyiunk számára a sarki jég olvadása. A sarkividék a földgolyó azon része, ahol a legkisebb időjárás-változás is óriási hatással van a bolygó egészének klímájára, és befolyásolja az extrém időjárási jelenségek felerősödését és gyakoriságát.
Esztert kihívás volt elérni az indulás előtti napokban, mert saját bevallása szerint is élete egyik legzsúfoltabb időszakán van túl. Miközben a New York Times-ban megjelent cikken dolgozott, szerencsére mégis sikerült időt szakítania. Csak a csomagolás hetekig tartott a négy hónapos útra, a három nagy bőröndbe a fotósfelszerelései kerültek.
Eszter az expedíciót megelőző ötvenöt órás kötelező északi-sarki túlélőtréningről készített fotósorozata a National Geographic online magazinjában jelent meg szeptemberben. A felkészítés során mindenki, aki a hajó fedélzetére száll, tesztelte az extrém helyzeteket. Kőkemény kiképzést kaptak többek között arra az esetre, ha tűz ütne ki a fedélzeten. Ez a gyakorlatban például azt jelentette, hogy egy forró kamrában kellett fizikai munkát végezniük. Egy másik evakuálási gyakorlat során egy mesterséges medencében erős hullámokat generáltak, ezeken kellett a mentőcsónakban gyakorlatozni.
De fel kellett készíteni az expedíció minden egyes tagját más esetleges vészhelyzetekre is, például arra, hogyan viseljék el az északi-sarki állandó sötétséget, vagy mi a teendő jegesmedve-támadás esetén.
Az expedícióval utazik hat szakember, akik kizárólag azért felelnek, hogy a jegesmedvéket távol tartsák a kutatóktól. A tréning célja a többi között az volt, hogy a minimálisra csökkentsék a rizikóját egy esetleges balesetnek, és annak, hogy az expedíció sikerét kockára tegyék.
A sarki klíma nem gyerekjáték: erős viharok, tomboló szél, kőkemény mínuszok, állandó sötétség, kemény munka vár mindenkire a fedélzeten. Az expedíció 150 millió dollárba kerül, amit összesen tizenkilenc ország finanszíroz.
A kutatás a német Polarstern jégtörő hajón és a hajón kívül is zajlik majd az Alfred Wegener Institute, Helmholtz Centre for Polar and Marine Research (AWI) vezetésével. A német hajót négy másik jégtörő is segíti. Ezek főképp az üzemanyag és a személyzet szállítását végzik, a Polarstern ugyanis egy évig a Jeges-tengeren hajózik a tervek szerint. A szibériai partokat elérve beágyazódik a jégbe, és egy esztendőn keresztül a jéggel együtt sodródik majd Grönland partjai felé. A Polarstern jelenleg már elérte azt a pontot, ahol elkezdett együtt sodródni a jéggel, pontos poziciójukat az expedíció honlapján lehet követni.
Horváth Eszter közgazdászként végzett, majd Bécsbe ment dolgozni. 2012-ben, harminckét évesen döntött úgy, hogy közgazdász karrierjét feladva követi álmait, a fotográfiát. Jelentkezett a New York-i székhelyű International Center of Photography vizuális újságíró szakára.
"Legalább két út állt akkor előttem. Volt elég megtakarított pénzem, hogy lakást vegyek és elindítsak egy stabil életet. A másik út pedig az volt, hogy elmegyek New Yorkba, a világ legrangosabb fényképésziskolájába tanulni. Úgy éreztem, nekem sokkal fontosabb, hogy kövessem az álmaimat, minthogy lakásom legyen, ezért összepakoltam és elindultam. Nem akartam, hogy később megbánjam, hogy nem a fényképészetet választottam. Ez a New York-i székhelyű intézet a legjobb dokumentumfotós iskola a világon" – meséli Eszter, aki egész életében az ösztöneit és vágyait követte.
"Az iskolában a diplomamunkámat a New York-i tűzoltók munkájáról készítettem. Egy évig követtem őket, az együtt töltött időnek köszönhetően nagyon intim közelségbe kerültem velük. Ez pedig átjött a képeken. Az volt a vágyam, hogy ez az anyag bekerülhessen a New York Times-ba. A végzősök munkáit egy galériában állították ki, ahová meghívták az összes New York-i székhelyű vezető lap munkatársait. A New York Times munkatársa is jelen volt, és a munkámra mutatva megkérdezte az iskola igazgatóját, hogy ki készítette ezeket a képeket. Aztán a fotóim megjelentek a New York Times-ban" – meséli Eszter, és hozzáteszi, hogy azért a mesébe illő történetek mögött kemény munka van, és rögös út vette kezdetét ezzel a nem mindennapi esettel.
Mert New Yorkban fotográfusként érvényesülni nem könnyű.
"Éjjel-nappal dolgoztam hat éven át, nem igazán csináltam mást a munkán kívül. 2015-ben kaptam egy megbízást egy amerikai magazintól egy kéthetes expedícióra. A Jeges-tengeren, az amerikai parti őrség hajóján dokumentáltam a kutatásokat. Elég ritka, hogy így megkeressenek valakit. A szerkesztő, aki a munkát adta, azt mondta, látta a tűzoltókról készült képeimet és egy másik, biológusokról szóló sorozatomat, majd e két munka láttán úgy vélte, én vagyok az ő embere. Csütörtökön kaptam a megbízást, hétfőn már Alaszkában voltam. Az expedíción rengeteget dolgoztam, reggeltől estig dokumentáltam a kutatók munkáját. Óriási szerelembe estem akkor a Jeges-tengerrel és az expedíciós világgal, és ott, a hajón eldöntöttem, a fényképészkarrieremet a sarki kutatások dokumentálásnak szeretném szentelni."
Hazaérkezett New Yorkba, és azonnal szervezni kezdte a találkozókat a jeges-tengeri kutatások kommunikációs vezetőivel. Három hét sem telt el, már Tromsøben, Norvégiában volt, ahol az expedíciós kutatások szervezőivel találkozott.
"Tudtam, hogy ezt akarom csinálni. Engem az életben sosem az anyagi dolgok motiváltak, ezeket az utakat is saját zsebből fizettem, megkockáztatva, hogy semmi sem lesz az egészből. Úgy érkeztem meg Tromsøbe, hogy napi két-három találkozót szerveztem le. Én majd minden munkámat így szereztem, nagyon alaposan felkészültem, és sokat fektettem ezekbe a találkozókba. Amikor kint voltam, teljesen véletlenül a német Alfred Wegener Intézet vezetője is Tromsøben tartózkodott, így megkerestem őt is. Ekkor hallottam először a MOSAiC expedícióról, és ott helyben eldöntöttem, hogy szeretnék részt venni rajta, és dokumentálni. Egy reggeli időpontot kaptam tőle, és ott, a reggelizőasztal mellett megbízott két munkával" – meséli Eszter, hogyan lett a MOSAiC expedíció fotósa. A két munka egyike épp arra a dokumentumfotó-sorozatra szólt, amelyet idén szeptemberi nyomtatott verziójában publikált a National Geographic. Ez az Alfred Wegener Intézet sarki kutatásait mutatja be.
Eszter azóta tizenegy sarkvidéki expedíción vett részt. Szinte több időt tölt évente az Északi-sark közelében és jégtörők fedélzetén, mint a szárazföldön.
A legnagyobb kihívás ezeken az expedíciókon nem a könyörtelen időjárás, hanem civilizációba való visszatérés.
"Pár négyzetméteres szobán osztozunk, és nem nagyon van alkalom arra, hogy elvonulj. Mivel én a hajón dolgozó összes kutatócsoportot követem, akik különböző napszakokban dolgoznak, nem nagyon van időm a pihenésre. Általában kora reggeltől éjfélig dolgozom" – mondja Eszter, s hozzáteszi: a mostani négy hónapos expedíción megpróbál majd kicsit többet pihenni, mert ez az eddigi leghosszabb expedíciós munkája, és nem akarja megkockáztatni, hogy túlságosan fáradt legyen a végére.
Három kamerával, négy objektívvel, öt lámpával, két GoPróval, két iPhone-nal, két laptoppal és megszámlálhatatlan akkumulátorral, memóriakártyával, merevlemezzel biztosította be magát, hogy minden körülmények között tudjon felvételeket készíteni.
Eszter egy íróval karöltve most egy könyvön dolgozik, amely az eddigi sarkvidéki expedíciókról szól majd, és a tervek szerint Németországban, Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban, Svájcban és Ausztriában jelenik meg előreláthatóan akkor, amikor a Polarstern befejezi egyéves misszióját. Most négy hónapig a Polarstern fedélzetén él és dolgozik, januárban egy kis időre visszatér németországi bázisára. Márciusban három hónapra újra a jégtörőre száll, majd augusztusban Grönlandon vesz részt egy másik expedíción. A könyvben ezeket az expedíciókat mutatják majd be.
Ez is érdekelhet:
Október 8-ig küldhetjük el a jelentkezésünket a csodálatos útra, amire az Airbnb sorsolja ki a szerencséseket. Ők kutatókkal együtt utazhatnak el az Antarktiszra.
(Fotók: Horváth Eszter, Alfred Wegener Institute)
jég | dokumentum | északi sark | hó | expedíció | hideg
Egy jó tervhez is kellhet több perspektíva
–
Sulciová Silvia interjú
Skót nyár a ködös budapesti belvárosban – Ilyen a 2023-as év whiskyje
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!