Úgy tűnik, ez volt az az év, amikor a turizmus rossz irányba fordult, miközben a helyi közösségek megkezdték kiépíteni az ellenállást.
Drasztikus intézkedések sorát hozta eddig 2024, már ami az idegenforgalmi ágazatot illeti. Emlékezhetünk rá, hogy Velence belépődíjat szed már az egynapos turistáktól, Mallorcán és Barcelonában komoly tiltakozásokat szerveztek a helyiek a turistaáradat ellen, egy japán város pedig a Fudzsira néző kilátást eltakaró falakat húzott fel a látogatók visszaszorítására. Bali februárban idegenforgalmi adóval rukkolt elő, az amerikai nemzeti parkokban pedig egymást tapossák az emberek. A megnövekedett lelkesedés viszont nem jár együtt a környezet iránt tanúsított tisztelettel. Pár évvel ezelőtt például a látogatók olyan mértékű károkat okoztak a Joshua Tree Nemzeti Parkban, amelyek helyreállítása évszázadokba telne – legalábbis akkor ezt mondták az illetékesek. Emily Wakild professzor és környezetvédelmi szakember szerint egyenesen fennáll a veszélye annak, hogy „halálra szeretünk egy helyet”.
„Nem nevezném váratlannak az utóbbi időben történteket” – mondja a fentiekre reflektálva Noel Josephides, a Sunvil nevű utazásszervező cég elnöke. Szerinte a jelenlegi káosz már évekkel ezelőtt jövendölhető volt. Azt mondja, szégyelli magát azért, amit az iparág bizonyos helyekkel tett. "Elvesztettem a hitemet abban, amiről az üzletágunk szól” – vallja a turizmus által Európában okozott pusztításról.
Sok szakember egyet is ért vele. A kérdés csak az, ki tudunk-e lábalni belőle és vissza tudjuk-e csinálni az utazást azzá, amit mindannyian ismertünk és nagy becsben tartottunk?
Megfeledkeztek a helyiekről
Justin Francis egész életében érezte a tömegturizmus negatív hatásait. Az Egyesült Királyság egyik leglátogatottabb városában, Bathban nőtt fel. A hely már az 1970-es években igen népszerű volt az amerikaiak körében. „Emlékszem, mennyire megdöbbentettek ezek a külföldiek, és milyen hangosak voltak – egymásnak kiabáltak” – mondja. „Körbeálltak és elállták az utat. Láthatatlannak éreztem magam.”
Ezek a nem túl kellemes tapasztalatok vezették Francis-t egészen odáig, hogy 2000-ben megalapítsa a Responsible Travelt, azaz egy olyan utazásszervező céget, amely kis, helyi tulajdonú szálláshelyekkel és idegenvezetőkkel dolgozik. Az utazásról mint a kultúrák közötti személyes kapcsolatokat ápoló élményről megálmodott elképzelése azonban az utóbbi években messzire szállt. „A turizmus sok helyen jó irányba indult el, de általánosságban véve az iparág elvesztette a helyiek bizalmát”.
„Szörnyű volt az idei év” – teszi hozzá a tiltakozásokhoz és a túlturizmushoz kapcsolódó incidensekre gondolva. "Már régóta a levegőben volt ilyesmi, nem kellett nagy képzelőerő vagy előrelátás megjósolni. A turizmus megfeledkezett a létező legértékesebb dologról: a helyiek jóindulatáról, ami nélkül az egész összeomlik. Rengeteg helyen már meg is történt és nehéz lesz visszacsinálni.”
Francis mindezt több tényező együttállásának tulajdonítja. Ilyen a fapados légitársaságok elterjedése, az Airbnb bővülése, a közösségi média térnyerése és a növekvő bevételek – utóbbi esetben arra céloz, hogy egyre többen engedhetik meg maguknak az utazást. Szerinte most azzal a „rideg felismeréssel kell szembenéznünk, hogy a turizmus egy agresszív iparág lett a többihez képest, melyet szabályozni és ellenőrizni kell”.
Versenyfutás a semmiből
Noel Josephides munkája nagy részét az új úti célok felkutatása teszi ki. Olyan helyekre vadászik, amikről tudja, hogy az utazóközönségnek vélhetően tetszene. Elmondása szerint a cége az elsők között volt, amely még az 1980-as években turistákat vitt a görög Szkiathoszra, illetve egy másik görög szigetre, Lemnoszra, vagy a portugál Azori-szigetekre.
Egy úti cél „létrehozása” viszonylag egyszerű munka. A szakemberek utánajárnak a háttérnek, a helyiek befektetnek az infrastruktúrába, a kisebb utazásszervezők pedig felveszik a repertoárjukba. Ha egy légitársaság repülőgépet indít az adott célállomásra, a többiek gyorsan követik a példáját és így lesz hirtelen a napi egy járatból négy vagy öt. Mindezek következtében egy csapásra megváltozik a turizmus helyzete az adott helyen.
„Nem hiszem, hogy az emberek turizmusellenesek lennének, de kezdik végre megérteni, hogy a folyamatot kontrollálni kell” – mondja. Példaként említi a görög Míkonosz és Szantorini szigetét, melyek mostanra hírhedten túltelítettek lettek. A hónap elején egy szantorini utazásszervező a CNN-nek azt nyilatkozta, hogy a sziget szinte üres és az idei nyár volt minden idők legrosszabb szezonja, mert az embereket elriasztották a tömegeket ábrázoló képek, melyeken amúgy a sétahajókkal érkező egynapos turisták voltak többségben.
Felborult egyensúly
Nem mindenki ennyire negatív. Pedro Fiol, a Baleár-szigetek utazási irodák szövetségének elnöke szerint „a társadalom túlnyomó többsége” nem a turisták ellen tiltakozik. Úgy véli, hogy az infrastruktúra, a tömegközlekedés és a lakhatás hiánya leginkább a rossz politikai döntéseknek, nem pedig a turizmusnak köszönhető.
A Baleár-szigeteken többek között olyan változáson ment át az idegenforgalom, hogy az emberek már nem ejtőznek egész nap a tengerparton, hanem megnézik a környező városokat is. „Ez egyrészt pozitív kicsengés, mert ugye bevételt generál a helyi kereskedelemnek, másrészt összeomolhat az alapvető infrastruktúra, mivel ezek a kisvárosok nem készültek fel ilyen hatalmas mennyiségű turista fogadásához” – mondja.
Elég volt
A lakhatás fontos tényezőnek számít abban a kérdésben, ahogyan a helyiek viszonyulnak a turizmushoz. „Ha egy turistamágnesnek tartott városban megkérdezzük a helyieket a legnagyobb frusztrációjukról, legtöbben arra hivatkoznak, hogy „nem engedhetem meg magamnak, hogy itt éljek” – vázolja fel Justin Francis. „A főszezonban kiadható lakások átvették a helyét azoknak az opcióknak, amelyeket a lakosok kibérelhettek vagy megvásárolhattak volna.”
Sokak szerint a rövid távú lakáskiadás piacának növekedése az olcsó repülőjegyek után a második helyen áll a turizmus generálta problémák listáján.
Noel Josephides szerint a rövid távú lakásbérbeadás segíti az egyre csak bővülő légi útvonalakat. „A nagy társaságok nem tudnak terjeszkedni anélkül, hogy az ügyfelek ne használnák az Airbnb-t, vagyis egyik sem megy a másik nélkül. Ha nem lenne ez a kapacitásnövekedés, az Airbnb-piac nem létezne”. Fiol „nagyon komoly problémának” tartja az Airbnb-t, amely „a látogatók számának kiszámíthatatlan növekedéséhez vezetett a Baleár-szigeteken és aránytalanul nagy turistaáradatot okozott”.
Nem véletlen, hogy felszólították már Airbnb-t és a hasonló, rövid távú lakáskiadással foglalkozó platformokat, hogy segítsenek az illegális bérbeadás elleni küzdelemben azzal, hogy csak törvényesen bejegyzett, turisztikai célra irányuló ingatlanokat listázzanak.
Josephides szerint az all inclusive üdülőhelyek ugyancsak a tűzvonalban vannak. A formátumot azért szeretik a nyaralók, mert előre tudnak kalkulálni majdnem az összes költségükkel, az utazásszervezők számára pedig nagyon kényelmes egy ilyen típusú út; gyakorlatilag egy buborék az egész. A helyi kisközösségekre azonban pusztító hatással lehet, mert szellemvárosokat hoznak létre.
Utazó vagy turista?
Lucy Lethbridge újságíró , a Turisták című, a turizmus történetét brit szemszögből bemutató könyv szerzője szerint mindig is volt egyfajta sznobizmus azzal kapcsolatban, kinek kell egyáltalán utaznia. Azt mondja, a 19. század elején az olyan vállalkozások, mint a Thomas Cook – egy híres utazási iroda, amely 178 évnyi működés után 2019-ben csődbe ment – „megnyitották az utat a középosztály előtt a kedvtelésből történő utazáshoz, amely addig kizárólag az arisztokrácia kiváltsága volt”.
Már a viktoriánus időkben lehetett hallani panaszokat a tömeg miatt egy-egy hely kapcsán, de ezek általában a többi turistától érkeztek. „Összességében azok az emberek, akik a turisztikai célpontokká vált helyeken éltek, örültek a látogatóknak, mert a helyzet megváltoztatta a kemény mezőgazdasági munkára épülő életüket”.
A turista és az utazó, illetve a „helyesen” és a „helytelenül eljáró” turista közötti feszültségek mindig is léteztek. „Az emberek hozzáállása elég sznob volt a csoportos turistákhoz, mondván ők alacsonyabb osztályba tartoznak, és nem tudnak semmit” – mondja. „Ez máig megfigyelhető. Mindenki hajlamos azt gondolni – függetlenül attól, melyik csoportba tartozik –, hogy ő nem turista, hanem utazó”.
Mi a megoldás?
Josephides úgy véli, a változásnak kormányzati szinten kell történnie. „Együttműködésre van szükség a küldő és a fogadó országok között, a hatalom nem lehet az iparág kezében. A légitársaságok folyamatosan terjeszkedni fognak, mert ezt várják el tőlük a részvényeseik. Soha nem fogsz tudni rávenni egy nagy utazásszervezőt, hogy kevesebbre törekedjen. Tíz év múlva lesznek olyan úti célok, amelyek jól menedzselik a helyzetet, és akadnak majd olyanok, amelyek már túllépték azt a pontot ahonnan már nincs visszaút.”
Fiol azt mondja, a Baleár-szigetekre a főszezonon kívül is egyre többen fognak érkezni. Bár ott tavasszal és ősszel egyaránt sokat süt a nap, szerinte a tél lesz az „elmélyült turizmus” ideje, amely az ételekre, a kultúrára, a wellnessre és sok egyéb izgalmas programra összpontosít.
Francis szerint mindannyian kivehetjük a részünket a feladatból. Foglaljunk Airbnb helyett szállodai szobát, mégpedig azért, hogy ne fosszuk meg a helyieket a lakhatási lehetőségektől. Lehetőleg helyi tulajdonú hotelt válasszunk, így a bevétel a közösségben maradhat. Béreljünk fel helyi idegenvezetőket, akik nemcsak a túlzsúfoltságban tudnak segíteni, hanem ezzel a húzással pénzt hagyunk a helyi gazdaságban is.
A túlturizmus számos gondot okoz a helyieknek és a turistáknak egyaránt, de nem kell lemondanunk az utazásról, ha odafigyelünk néhány tanácsra, és alkalmazunk néhány trükköt.
(Forrás: CNN, fotók: Getty Images)
tömeg | lakhatás | túlturizmus | látnivalók | problémák
Magyarország ásványvíz-forrásai túracélpontnak is tökéletesek
Megfogni a jövő építőit – Bálint Attila-interjú
Az ősz önmagában is tud szép lenni, de a Roadster aktuális számával még szebbé és izgalmasabbá tehetjük. Mit találunk benne? Ellátogatunk Jerevánba, és megmutatjuk, mit érdemes csinálni Örményország fővárosában, és megnézzük közelről Athén jelenleg legizgalmasabb kerületét, Keramiekoszt. Találkozunk a világhírű képzőművésszel, Julie Mehretuval, kifaggatjuk, mit csinál Szabados Ági Debrecenben, megkóstoljuk, mit főzött ki az Arany Kaviár új séfje, motorozunk Erdélyben, jachtozunk az Adrián és egyéb hedonista kalandokban is részt veszünk, de nem soroljuk fel mindet. Ezen kívül elbeszélgetünk a bájos izraeli ékszertervezővel, Tal Adarral, találkozunk Zwack Sándorral, bejárjuk a Sauska tokaji főhadiszállását, és elbeszélgetünk napjaink egyik legnevesebb európai portréfotósával, Rob Hornstrával. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!