A milánói dizájnhéten debütált egy indusztriál-hangulatot árasztó, offline üzemmódban működő képernyőmentes hely.
A montreali Lambert & Fils és a milánói DWA stúdió nem először működik együtt, legutóbb a Lombard főváros nagynevű dizájnhetére álltak össze, és felhúztak Caffè Populaire néven egy közösségi teret.
A hely előző életében panettone (olasz kalácsféle) gyárként tündökölt, a tervezők ezért meghagyták az indusztriális jelleget, és egy olyan étkezőt alkottak, ami a digitális technológia helyett a nyers, ámde kifinomult alapokra épít. Frederik De Wachter a DWA-tól úgy nyilatkozott a Caffè Populaire-ről, hogy afféle antidigitális helyben gondolkodtak,
mert szerették volna, hogy az emberek étkezés közben egymással beszélgessenek, ne pedig a telefonjaikat nyomkodják.
“Nyugodt légkört akartunk teremteni anélkül, hogy hozzáadnánk a digitális nyomást, ezért itt semmiféle képernyőt nem talál a vendég. Cserébe zavartalanul beszélgethet munka közben. Egy kevésbé fejedelmi, ugyanakkor nagyon barátságos és nyitott helyet csináltunk” – mondta De Wachter.
Központi elemként egy hatalmas, a DWA által tervezett U alakú asztalt találunk ott, melyet egy vacsorát ábrázoló 18. századi festmény inspirált – az eredeti képen egy ehhez hasonló asztalt ültek körbe a császári előkelőségek.
Maga az asztal egyébként egy Silipol nevű anyagból készült; márvány- és gránitpor összekeverésével, valamint ezek tömörítésével és lemezekké alakításával nyeri el végleges formáját – egy Franco Albini nevű olasz építész használt ilyet először, amikor beborította vele néhány milánói metrómegálló falát.
Érdekes elemnek tűnnek a plafonról lelógó, egy, kettő, három és négy elemből álló színes alumínium- és üveglámpák, valamint az asztalok körül szolgálatot teljesítő borsózöld székek is. A falakat itt-ott szándékosan hagyták félkészre, hogy a habarcs megjelenítésével is erősítsék az ipari hangulatot.
Az asztal szomszédságában egy fehér és zöld márványból készült bárpultot is találunk, így bizonyos értelemben egymás mellett jelenik meg a múlt és a jelen. Mert hát végül is az étkezések jelentik a legősibb módszert egy közösség összekovácsolására, még akkor is, ha egy antidigitális helyen vagyunk, és nincs mögöttünk Instagram-kompatibilis fotófal.
Ez is érdekelhet:
(Fotók: Dezeen)
anti-digitális | márvány | ipari | milánó | indusztriálKihagyhatatlan ínyencségek – Két premier a Bartók Tavasz bemutatói közül, amin ott kell lenni
Új utak és régi kedvencek – Legendák állnak a Müpa színpadán március 30-án
Mi a közös Rio de Janeiróban, egy alig ismert horvát luxus menedékben, és egy hotellé alakított New York-i reptéri terminálban? Mindet bemutatjuk a Roadster legfrissebb számában! Ezeken kívül találkozunk a világ egyik legnevesebb dizájnerével, Jaime Hayonnal, bemutatunk hat remek hazai kabinházat és kiderítjük, hol lehet jó vermutot inni Magyarországon. Ezzel még nincs vége, ugyanis elmentünk Provence-ba és kipróbáltuk az új 7-es BMW-t, Svédországban pedog a Toyota RAV4-et. Egy asztalhoz ültettük Péterfy Bori rocksztárt, Gerendai Károly kultmogult, Szabó Simon színészt, Molnár S. Szonja kurátort és Tombor Zoltán fotográfust, és kifaggattuk őket Budapesthez fűződő érzelmeikről. Elmeséljük milyen Marokkó egyik feltörekvő szörfmekkája, Taghazout, és benézünk a főváros új dizájnhoteljébe, a Verno House-ba is. Megszólaltatjuk még Kertész Attila képzőművészt, Sivák Zsófit, a Heves-megyei kocsmák Robert Capáját, és még Puzsér Róbert is tollat ragadott a kedvünkért. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!