Az Alpok egyik legnépszerűbb magashegyi túrája a legenda szerint a svájciaktól kapta a nevét, akik az olasz oldalon lévő menedékházakban tálalt igen finom spagettiről nevezték el. Ami nem egy tál ételt jelent, hanem legalább négy spagettivacsorát, ugyanis a klienseknek és a hegyivezetőknek egymás után négy olasz menedékházban kell megszállniuk, ahol a főétel rendszerint spagetti.
Bármennyire is finom az olasz paszta – pláne Svájcból érkezve –, valószínűleg négy egymás utáni tésztavacsorától előbb-utóbb minden gyomor megcsömörlik.
No de nem ez a túra fénypontja, mielőtt bárki is azt gondolná, hogy itt evés-ivásról van szó.
Ez valószínűleg az Alpok egyik legszebb túrája, amit szinte bárki képes teljesíteni, aki kicsit komolyabban veszi a testedzést, és hajlandó áldozni egy helyi túravezetőre.
A túra alatt – ha jól számoljuk – összesen tizenegy, négyezres csúcsot mászunk meg mindössze egy hét alatt. A hegymászásra nem árt felkészülni, főleg a magasság miatt. A nehézségekkel már 2700 méter fölött lehet számolni, ezen a túrán pedig legalább öt napon át leszünk ilyen magasságban. A magasság biztosan megvisel mindenkit, de ha fizikailag edzettek vagyunk, jobbak az esélyeink. Emellett fontos a hidratálás, vagyis legalább három liter folyadék bevitele naponta, ami nem is olyan egyszerű, mert a hegyen nincsenek kutak, a menedékházakban pedig aranyáron mérik a palackozott vizet. Ha netán eszünkbe jutna havat enni, jobb, ha tudjuk, azzal valójában többet ártunk, mint használunk, a hóban ugyanis nincsenek ásványi anyagok, és ahelyett, hogy hidratálnánk magunkat, vizet vonunk el a sejtjeinktől.
Zermattból a svájci Alpok egyik legimpozánsabb felvonója visz fel a Klein Matterhornhoz, azaz a "kis" Matterhornhoz. Itt egy hegybe vájt alagúton átkelve pillantjuk meg az első, és talán legkönnyebb négyezrest, a Breithornont (4165 m), amelynek csipkés gerince egészen fenséges látványt nyújt. Innen leereszkedve és egy-két gleccserhasadékot ügyesen kikerülve érkezünk meg az első pihenőbe, az Ayas menedékházba, ami arról híres, hogy a ház vezetői eme tekintélyes, csaknem 3500 méteres magasságban sem vetik meg az alkoholt.
Másnap hajnali indulás a görög mitológia egyik ikréről elnevezett Castor (4228 m) fenséges gerincére. A másik csúcs neve így lett Pollux, ezt is érdemes megmászni, ha bírjuk szusszal.
A gleccser hajnalban sokkal kellemesebb; nem kell állandóan térdig, combig süppedni a hóban, viszonylag tempósan lehet haladni. Egy elég meredek hófalon kell felfelé araszolni hosszan, néhol igen kitett helyeken. A Castor igazi szépsége a főcsúcs után kezdődő fenséges gerinc, ahol tulajdonképpen négy, négyezres csúcson kell keresztülmenni, egészen a Felikjochig (4093 m), ahol lekanyarodunk a következő olasz házhoz vezető gleccserre. Előtte még megcsodálhatjuk a Lyskamm déli falát, amely most, a pazar időben elképesztő látványt nyújt.
A Felikjoch (4093 m) a következő négyezres hegy – ezen kötelező átmászni, mert az útvonalon fekszik. A Felikjochról igen meredeken vezet az út lefelé, hiszen bőven kellett szintet veszíteni a 3585 méteren lévő Quintino Sella házig. Itt újabb adag pasztavacsora vár, és aztán másnap a túra egyik legkeményebb része. Egy hatalmas gleccsermezőt kell átszelni a Naso del Lyskamm faláig. Ez egy jégfal, amelyen bizony fel kell mászni. A másik oldalon pedig lereszkedni – elkél a hegyi vezető tudása, mert ezen a részen nem érdemes hibázni.
A másik oldalon vár a harmadik spagettivacsora a Gnifetti házban, amely egy rendkívüli rifugio, azaz menedékház, egy néhány méteres via ferratán lehet megközelíteni. Remek konyhája van: nem is tudtunk és nem is akartunk neki ellenállni.
Az élvezeteket fokozza, hogy a házban zuhanyt is találni, persze nem ingyen adják ebben a magasságban a meleg vizet.
A szárítószobában pedig reggelre minden garantáltan száraz lesz, csak a bakancsokból áradó bűzt kellett elviselni.
A másnapi szakasz Európa legmagasabban fekvő szállásához, a Margherita házhoz vezet. A 4554 méteren lévő szállásnál nincs magasabban lévő a kontinensen, különösen, ha az emeletes ágy felső ágyát választjuk. Útközben kanyújtásnyira állnak a négyezresek. A Piramide Vincent (4215 m), a Balmenhorn (4167 m) kis bivakházával és a Punta Parrot (4436 m) szegélyezik az utunkat, kis kerülővel valamennyi megmászható. A Margherita házból pedig a Dufour-csúcsra, Svájc területének legmagasabb pontjára mehetünk fel, ha még van erőnk a hosszú túra előtt, ami visszavisz Zermattba.
A hatalmas Gorner gleccseren közel tíz kilométert kell gyalogolni egy jéglabirintusban. Utunkat a Lyskamm híres északi fala szegélyezi. Hóhidakon kelünk át, jégtornyok falain egyensúlyozunk. Amikor nem lehet mást csinálni, át kell ugrani a hasadékokon. A jéglabirintus végén pillantjuk meg a svájci csodahüttét, a Monte Rosa házat. A hütte a hegyi házak új dimenzióját jelenti: egy önmagát fenntartó fantasztikus építmény. A toalett biológiai elven működik, vagyis nem kell rajta csodálkozni, hogy fekete színe van a csészében lévő víznek.
Az energiát napelemek biztosítják, s az egész ház elképesztően futurisztikusan néz ki.
Itt érdemes megpihenni, mert építészetileg is rendkívüli élményt nyújt a ház. És azért sem árt a szieszta, mert hátravan még egy kis mászás a Gorner Gratra a vasútállomásig, onnan már kényelmes út vezet vissza Zermattba a megérdemelt vacsoráig, valamint a feltehetően már nagyon vágyott zuhanyzásig. Vagy sörig. A sorrend egyénileg felcserélhető.
Ez is érdekelhet:
Az Alpok–Adria túraút a szomszédban van: csak hat órát kell autózni, és Európa legszebb túraösvényén találjuk magunkat.
(A szerző fotóival.)
Felikjoch | Punta Parrot | mászás | jég | hegycsúcs | vacsora
Egy jó tervhez is kellhet több perspektíva
–
Sulciová Silvia interjú
Skót nyár a ködös budapesti belvárosban – Ilyen a 2023-as év whiskyje
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!