Close
Hat budapesti étterem egy kellemes, karácsonyra hangoló vacsorához

Hat budapesti étterem egy kellemes, karácsonyra hangoló vacsorához

Ünnepek előtti vacsora egy meghitt helyen a legtöbb baráti társaság vagy munkahelyi kollektíva életében hagyománynak számít. Ajánlunk hat nagyszerű budapesti helyet, ahová decemberben összejöhet a kompánia, hogy egyen és igyon egy jót, miközben átértékeli a lassan véget érő esztendőt. 

Liszt étterem

Azt írtuk nyitásakor az Aria Hotelben található Liszt étteremről, hogy ha tartják a színvonalat, akkor egy erős versenyzővel bővült a fővárosi gasztroszcéna. A Bazilikához közel eső étterem a legjobb úton jár, hogy elérje a céljait, az őszi menüváltás apropóján pedig nemrég újra felkerestük. 

Liszt étteremben a történelmi régió jellemző alapanyagait, ízeit napjaink konyhatechnológiai vívmányainak felhasználásával, kortárs felfogásban tálalva élvezheti a közönség.

Az őshonos sebes pisztráng édeskömény-salátával, zöld almával és napraforgóval kerül a vendég elé, a vaddisznóragut savanyított szilvával és dödöllével kínálják, az ősz egyik fontos fogását, a hagyományos Márton-napi libát kenyértésztával lezárt öntöttvas edényben szolgálják fel sült répákkal és bébicsiperkével gazdagítva. Az Osztrák–Magyar Monarchia területének egyik jellemző téli fogása, a disznótoros; a gazdag, húsos ételt azonban most vegán változatban készítik el, a rizses gombahurka, feketebabos céklahurka illetve a csicseriborsó kolbász és a lilakáposzta püré kombinációja nem csak a húsmentesen étkezőknek nyújthat maradandó élményt. Ha még hozzátesszük, hogy a telet új koktélokkal is köszöntik, egyértelművé válik, hogy az Aria Hotel – benne a Liszt étteremmel és a High Note Skybarral – az a pont Budapesten, ahol fel lehet töltődni, ha elegünk van a hidegből és a sötétből.

Stand25

Budán kevés az olyan hely, ahol minőségi, magyar alapanyagokból, hagyományos magyar ételeket magas színvonalon készítenek el, mindezt pedig egy elérhető, jó árfekvésben. A Stand25 csapata, Széll Tamás, Szulló Szabina, Hamvas Zoltán és Csahók Ibolya azt ígérik, ezt az űrt is hivatott betölteni az új, budai helyszínen megnyitott éttermük, sétatávolságban a Váralagúttól.

Egy korábban is étteremként üzemelő helyiséget alakítottak át. A térnek jó adottságai voltak, és még azt szerették volna elérni az átalakításkor, hogy lehetőségük legyen nagyobb asztaltársaságok, csoportok számára is szeparált kiszolgálást lehetővé tenni. Tíz és hatvan fő között tudják vállalni a fogadásukat.

Miután esténként is nyitva vannak, sőt a vendégtér nagysága is nőtt, a Stand25 megduplázta az étel- és italkínálatot is. A bor-, a kávé- és a koktél/rövidital-választék is szélesebb. Eddig nem volt mindig elérhető, most azonban már állandó szereplője az étlapnak a halászlé, főételként pedig olyan gyerekkori ízeket idéz majd fel a Stand25, mint a beregi töltött csirke, amit természetesen almakompóttal és krumplipürével kóstolhatunk. Több a könnyebb, akár salátaszerű étel, emellett Széll Tamás és csapata a tervek szerint azt is bebizonyítja, hogy a klasszikus palacsinta is lehet finom, saját főzésű sárgabarack lekvárral és mogyorókrémmel.

Tigris

2019 elején komolyabb ráncfelvarráson és bővítésen esett át Tigris, fiatalosabb, frissebb enteriőrt kapott, hogy olyan hely legyen, ahová egy-egy bizonyos étel miatt járnak vissza a vendégek. Filozófiáját tekintve a libamáj és a bor összehozásával a párizsi gasztronómiát követi, azaz a francia főváros vendéglátóhelyeinek jelentős részéhez hasonlóan a borokhoz igazítja ételkínálatát.  A Tigrisben nem csupán november 11-e számít piros betűs libaünnepnek, hanem a nyitás óta lényegében valamennyi nap Márton-napot jelent, hiszen az étterem a libamájra építi étlapját.

A libamáj degusztációja hideg és meleg előételt, főételt és desszertet rejt, valamilyen módon mindegyikben megjelenítve a bizonyos signature ételt. Ugyan degusztációs menü olvasható az étlapon (ami elvileg kóstolóadagokat feltételez), de kis túlzással már az ízelítőnek mondott, egyenként teljesen eltérő karakterű Négy évszak libamáj is úgy eltelít, hogy utána azon kezdünk aggodalmaskodni, hogyan fogjuk beosztani a még előttünk álló falatokat. Lehet még kérni roston sült libamájat, de persze nem önmagában, hanem tojásban és tejszínben forgatott, illetve rétegelt sütőtöklepény-ágyon pihentetve.

Ha egy bélszín nevében ott találjuk Budapestet, nagyjából sejthetjük, mit rejt: lecsó, borsó, szalonna és libamáj. Az itteni klasszikus verziót az elcsépeltnek tűnő újragondolt helyett a modern jelzővel lehetne felcímkézni, mert a lecsós alapok püréformában üdvözölnek, a napokig kakukkfüves tejben érlelt libamáj pedig csupán fűszerként mutatja meg magát, hogy csavarjon egyet a hibátlan állagú angus marhán. Fajsúlyos és nehéz falatok, jól jön mellé a libazsírban konfitált burgonya. Desszertként beleférhet egy édesség, ami alapból gesztenyepüré, méghozzá olyan meglepő kiegészítőkkel, mint szegfűborsos tejszínhab, forralt bor sorbet, friss szarvasgomba és mézeskalács-ropogós.

Kiosk Buda

Több fokkal elegánsabb, mint a pesti Kiosk, de ettől nem kell megrettenni, mert a kiszolgálás és az étlap is lazít ezen. Annak ellenére, hogy az előző érában jártunk náluk bruncholni, ebédelni is, valahogy a legkedvesebb élményeket mindig este szereztük: amikor felkapcsolják a Lánchíd lámpáit, amikor a dugó már nem olyan hangos, és amikor a limonádékat felváltják a gin tonicok, az eszpresszót a proseccók. Apropó, a decens kis bár is ugyanúgy megmaradt, csupán Kiosk-ritmusra hangolták, jóval elérhetőbb áron futnak például a koktélok is.

Ebédmenü nincs, úgynevezett Budapest menüt találtak ki, az Orosz Gábor executive séf által tökéletesített klasszikusokkal, Simala Gábor, a Kiosk Buda séfje pedig az olyan extrákért felelős, mint a táblás ajánlatok vagy a szezonális, ünnepi fogások.

A Pesten megszeretett fogásoknak ezen az étlapon is bérelt helyük van, a magyaros vonal viszont sokkal erősebb.

Tartanak főzeléket, marhapörköltet, gödöllői csirkét, paprikás csirkét is, de megjelenik minden balatoni nyaralóval rendelkező magyar legnagyobb vendéglős rémálmának modern adaptációja is. Nincs rafinéria és átvágás, nem féltek feltenni a menüre a brassóit, csak éppen azonosíthatatlan maradékhúsok helyett jóféle tagliata marhával. Az egyik legkedvesebb fogás a gulyásleves. Pont olyan háziasan, ízgazdagon és mennyiségben, ahogy azt a nagykönyvben megírták. Nincs krumplifölény, oda nem illő hús, régen ettünk házon kívül ennyire hagyományos gulyást, és nem számítottunk erre a kedves meglepetésre.

Na’Pasta

A legtöbb nemzet legalább gasztronómiailag képviselteti magát a budapesti banknegyedben, de van egy olyan konyha, ami még mindig igazi közönségkedvenc. Belőle sosem elég, hiszen ki tudna ráunni a friss bazsalikom ízére, az édeskés paradicsomra, a házias tésztára, és eleve, ki az, aki ne rajongana egy pizzáért, ami a Na’Pastában ráadásul eredeti nápolyi recept alapján készül. A konyhát egy temperamentumos olasz séf vezeti: a ferrarai születésű Alessandro Smanio, aki a Na’Pasta csábítása előtt a Da Marióban és az Akademia Italiában is főzött már Budapesten.

Nem sok olyan budapesti hely van, ahol már reggel hétkor villásreggelizhetünk: egy jó olasz frittata, Eggs Benedict, válogatott, prémium itáliai felvágottakból és sajtból összeállított szelekció, de még proseccóval öblíthető lazacos reggeli tál is elérhető a belvárosi reggeleken. Tizenkét órától délután kettőig az a la carte menü mellett üzleti, heti ebédmenü is várja elsősorban a siető, környéken dolgozókat. Az ebédmenü kínálata megmaradt az olasz vonalon, de némi magyar felütést is találni a fogások között.

Habár az olasz konyha jellemzően nem bővelkedik a húsételekben, a Na’ Pastában a húsimádók is megtalálják a számításukat. Ugyan ez nem egy steakétterem, mégis a legkiválóbb húsokból dolgoznak, és a város egyik, talán legfinomabb Angus steakje is kóstolható. A bébi csirke és a kacsa mellett kihagyhatatlan a tradicionális olasz saltimbocca, ha valaki a klasszikusokra esküszik. A bisztro éttermek étlapjáról nem hiányozhatnak a burgerek, a Na’ Pasta kínálatába is bekerültek, azzal a csavarral, hogy Italo Burger néven szerepelnek, ezzel is utalva rá, hogy olasz hozzávalókkal készül, házi buciból, bio salátával és választható sült krumpli vagy édesburgonya körettel.

Vendéglő a Kisbíróhoz 

Vendéglő a Kisbíróhoz (a továbbiakban: Kisbíró) csendben teszi a dolgát. nem zajos, nem hangos, mégis megbízható, stabil gasztropont, ahol a hagyomány szó nemcsak marketingfogás, hanem a hely DNS-ének része. Megvannak a nagy hazai klasszikusok, de olyan formában újhullámosítva, hogy az akár a hatvan pluszos közönséget sem riasztja el, sőt.

Szeptemberben tizenöt évnyi közös alkotás után Varju Viktor séf távozott a Kisbíróból, és Tauber Áron személyében új arc érkezett a konyhai csapat élére. Mindez új fejezetet jelent, de az alapfilozófia nem változott, a magyar konyha klasszikusait továbbra is pimaszul közelítik meg. Ahogyan eddig is, a Kisbíróban való létezés nemcsak ételekről szól – bár akár így is lehetne –, az egész sokkal inkább egy holisztikus életérzés, amibe beletartozik a hely szelleme, a jó borok okozta derű, meg a budai levegő.

A kaland folytatódik

Megjelent a Roadster magazin második nyomtatott kiadása, amelyben ismét olyan történeteket gyűjtöttünk össze, amelyek minket is folyamatosan inspirálnak. Szerintünk szebb lett, mint az első szám, reméljük, neked is tetszeni fog.

Ha velünk tartanál ezen az utazáson, ezen a linken megrendelheted a magazint.

Ez is érdekelhet:

(Fotók: Bognár Bogi/Socially, Kiosk Buda/Boldog Attila, Laszlo Balkanyi Photography), 

Close