Mosogatok, az most jól jön. Rend is lesz, és legalább addig zsíroldó és víz éri a kezem. Egy olyan tányért mosogatok, amelyet Portugáliában vettünk. Régen. Az új időszámítás előtt.
Észrevettem, hogy egy hónappal ezelőtti történésekkel kapcsolatban is azt mondom: régen. Januárban decemberre úgy hivatkoztam, hogy a múlt héten, most pedig két héttel ezelőtt is régen volt. Bárcsak ott lennénk még (régen), amikor azért sípoltam az egyik februári hétvégén, hogy beteget jelentek, hogy lemondjak egy találkozót a barátokkal.
Semmi mást nem szerettem volna, csak a kanapén fekve olvasni, mackónadrágban.
Úgy éreztem, semmi keresnivalóm a belvárosi krimóban, hogy ugyan jókat derüljünk, de azért inkább mindenki nagyokat panaszkodjon, hazafele az éjszakain majd bántsa a gin a gyomromat, másnap meg ne legyek hatékony. Most pedig itt ülök a vágyott kanapén, a fejemben káosz. Hol arra gondolok, hogy megérdemelte ezt az egészet a hálátlan emberiség, hol arra, hogy kicsit enervált vagyok, ez már vajon egy jel. Hol azzal nyugtatgatom magam, hogy minden rendben lesz, hol elfog a szorongás, hogy a szeretteimmel semmi baj nem történhet. Hol azért kapok a szívemhez, mert már megint mentők szirénája hallatszik a távolból, hol pedig hiányolom a repülős forgalmat, ami miatt sokan kárognak a környéken. Mindez öt perc alatt történik, a pihenés csupán egy gyors kézkrémezés, mert itt nem a 2003-as E-klub belépő pecsét látszik, hanem már a hypodermis.
Új értelmet nyer a "régen minden jobb volt", mert a régen tényleg minden, ami ez előtt volt. Amikor a barátokkal azért ültünk válságstábot, hogy egyikünk hogy vesse fel a cégénél a fizetésemelés témáját. A másik pedig hogy szálljon ki az ingatlanbizniszből és inkább vonuljon vidékre, mert kiégett. Kiégett. Most nincs kiégés, régen volt ilyen.
Most túlélés van. A kiégett agyak újraindultak, nem a fizetésemelés a téma, hanem a munkahely megmaradása.
Visszaugrom egy picit az időben megint, a kanapén ülve, ez konstans helyszín marad. Valamikor decemberben azon sopánkodtam, hogy annyira jó lenne pihenni egy kicsit, valahol messze az otthontól. Csak öt nap mondjuk, a hegyekben, a vízparton. Ez elérhetetlen jelenleg. Végiglapozom a régen megélt utazások képeit, húsz percig kitörő a hangulatom, és arra gondolok, lesz még így. Repülnek majd a repülők, járnak majd a vonatok, lesz pénz arra, hogy beüljünk a nyitva tartó kávézóba, ahol nincs munkaerőhiány, hanem a legjobb, legkedvesebb felszolgálókkal dolgoznak.
Ha nem lesz szójatejük, senki sem fog vicsorogni és méltatlankodni. Inkább rendel majd egy teát.
Kanapé, még mindig. Két hónapja parkolópályára állított müzlit eszem... ez nem is olyan rossz, mint amire emlékeztem. Régen rosszabb volt. Ideje feltápászkodni, konferenciabeszélgetés lesz, a kollégákkal. A medvenadrág marad, felülről ledobom a lekakaózott kapucnis pulcsit, egy régen vásárolt pólót húzok helyette. Két puffantásnyi régen zsákmányolt parfüm megy a fülem mögé, olyan fejlett videócsetes programok vannak már manapság, jobb az óvatosság.
A koronavírussal kapcsolatos korábbi cikkeink:
- Drámai helyzetben a turizmus
- Hihetetlen, mennyi étterem próbál átállni kiszállításra
- Kína betiltja a vadon élő állatok fogyasztását
- Ilyen kreatív módszerrel küzdenek budapesti éttermek az életben maradásért
- Egy trendelőrejelző szerint a koronavírus “tiszta lapot ad az újrakezdéshez”
- Massimo Bottura minden este nyolckor a családjával főz a karanténból
- Bezár a koronavírus miatt az egyik legjobb budapesti étterem
- Ezekre figyeljünk oda a pszichológus szerint, ha hosszabb időre otthon kell maradnunk
- Nem pánikolok, nem a saját kényelmemet nézem elsősorban, hanem a közös érdekeinket!
- Így tudunk segíteni a bajba jutott éttermeinken
- Így segít munka nélkül maradt dolgozóinak az egyik budapesti étterem
- Milánóban a séfek és pizzasütők ötletes stresszoldó kampányba kezdtek
- Éppen az fog megmenteni, amit egy hónapja a pokolba kívántam
- Bezárnak a fővárosi fenntartású mozik, színházak, múzeumok és könyvtárak
- Szürreális, mit tett a koronavírus-járvány a világ legismertebb látnivalóival
- A koronavírus sok jó dolgot elvesz tőlünk, de vissza fogunk térni
- Végre az Airbnb is meglépte vírus-ügyben, amit meg kellett
- Bezárták a legnagyobb múzeumokat a spanyol fővárosban
- Velence most lett olyan tökéletes, amilyennek mindig is elképzeltem
- Egy kaliforniai étterem testhőt mér az ajtóban a világjárvány megfékezése érdekében
- Hét aranyszabály, arra az esetre, ha otthonról kell dolgozni
- Olaszország-szerte bezárják a nem létfontosságú kiskereskedelmi egységeket
- #otthonmaradok, kommunikálják a büszke és felelősségteljes olaszok
- Az Egyesült Államok harminc napra felfüggeszt majdnem minden beutazást Európából
- Ezért mondom le inkább a New York-i utamat
- Hét kérdés és válasz a koronavírusról, ami mindenkit foglalkoztat
- Veszélyhelyzetet hirdet ki a kormány – Ezek az utazást érintő intézkedések
(Illusztrációk: Getty Images)
maradjotthon | koronajárvány | új világ | koronavírus | koronavírus-járvány | régi világ
Egy jó tervhez is kellhet több perspektíva
–
Sulciová Silvia interjú
Skót nyár a ködös budapesti belvárosban – Ilyen a 2023-as év whiskyje
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!