Vannak jobb napok, vannak rosszabbak, illetve ezeken belül is jobb órák és kevésbé jók. Hullámzik minden, nincs állandóság, csak képlékeny, be-bevillanó gondolatok, esetenként szorongató, máskor békét és megnyugvást hozó foszlányok. Nekem körülbelül így néz ki egy napom, a gondolataimat tekintve.
07:30 – Ébred a test, de az elme még egyértelműen pihen. Vagy inkább nem akar felébredni. Hasonló a bebootolás, mint amikor valami nagy veszteség, tragédia, szakítás, nagy veszekedés, gyász miatt kell újraindítani a fejet. Ez most akkor nem álom volt, nem az esti katasztrófafilm hozadéka, hanem valóság. Lassan felfogom, hogy ma sincs munka utáni baráti találkozó, randevú, edzőterem, találkozó a szeretteimmel.
08:00 – Minden este megfogadom, hogy legalább reggel nem olvasok híreket, elég lesz a nap többi órájában végigszaladni rajtuk. Persze ez mégis megtörténik, világsajtót, hazai helyzetet böngészek, és fogom a fejem.
09:00 – Vágyakozva bámulok ki az ablakon, ha esik, ha fúj... úgy elindulnék!
09:10 – A bezártság nem játék, de most azokra gondolok, akiknek nem adatik meg az otthoni munkavégzés. Akiknek helyt kell állniuk egy kórházban, egy élelmiszerüzletben, akik valahol egy határátkelőnél ülnek a kamionban, akik elszállítják a szemetet, vagy hozzák a nyugdíjat. Nekik nincs választásuk, nekem van. Én maradok, és próbálok vigyázni mindazokra, akik nem maradhatnak.
10:00 – El kéne menni vadászni, mert elfogyott a joghurt, a paradicsom, a sajt.
10:10 – Maradok. Sok olyan dolog van, amit még simán hasznosíthatunk, akkor más lesz az ebéd, borul a terv, de kit érdekel, megfogadtam, hogy nyolc-tíz naponta fogom elhagyni az objektumot. Ez fontosabb terv, mint a rakott krumpli, inkább ehhez tartom magam.
10:30 – Besüt a nap, munka közben beiktatok egy tízperces szünetet, és valahogy eszembe jutnak kiskorom tavaszai. Amikor március végén már mentünk biciklizni és görkorizni is. Az utcákon most nem görkoriznak a gyerekek, a legtöbbjük nehezen, de megérti, hogy helyzet van, ahhoz, hogy ne maradjon el a nyár, most a benti játék kell.
11:00 – Pánik. Vannak, akik szerint célszerű lefertőtleníteni mindent, ami a boltból jön. Mennyi ideig él a vírus egy papírfelületen? Keresném... de inkább úgy döntök, a következő vásárlásból érkező holmikat áttörlöm meleg vizes-alkoholos ronggyal. Pár perccel több ideig tart majd a pakolás. Vagy nem kéne ennyire elővigyázatosnak lenni? Abszurd lenne, ha egy tábla csoki miatt kerülnék lélegeztetőgépre?! De, mégis le fogom törölni a cuccokat.
12:00 – Jön egy színházas hír. Rájuk gondolok, a színészekre, akik most szintén a négy fal közé szorultak, és egyébként sincsenek túlfizetve. Eddig csak a kedvenc színházaim miatt aggódtam, most már a művészekért is, egyenként.
12:30 – Hétvégén végre meg lehetne oldani a szobanövények átültetési mizériáját. Hoppá, de virágföld híján? Ahhoz el kéne hagyni a házat, ráadásul általában nagy árudában szoktam venni az ilyesmit. Körbe lehet kérdezni a szomszédokat, hogy nagy érintkezések és tapogatások nélkül tudunk-e csereberélni. Ha mégsem járok sikerrel, akkor közeli, kisebb boltban teszem majd meg mindezt.
13:00 – Egyébként olyan jó lenne mindent így intézni, és kisebb üzletekbe járni később is! Közeli családi vállalkozások, amelyekre eddig oda sem figyeltem... vagy legalábbis nem volt annyira mérvadó. Remélem, ha vége ennek... az lehet.
14:00 – Az ablak nyitva, a szomszédból köhintést hallok, ez pedig felzaklat. Ugye nincs bajuk? Ugye ők és mi is ép bőrrel megússzuk mindezt? Lehet, hogy csak félrenyelt...
15:00 – A macskáknak bezzeg semmi sem változott. Ugyanúgy alszanak, ugyanúgy egész nap ennének.
15:30 – Számos előre leszervezett reklám fut még a Facebookon. Rendje és módja szerint utazásokat dobál fel jobb oldalon. Most éppen Szicília, a szívem összeszorul. Nem azért, mert olyan régen voltam és szeretnék eljutni és sok ismerősöm posztolt tavaly onnan, hanem azért, mert féltem őket is. Ez a csodálatos ország most élete egyik legnehezebb időszakát éli át. Ha mindenen túll eszünk, mindenképp el kell menni hozzájuk. Akár Velencébe, de nem egynapos rossz turistaként.
15:40 – Sosem szeretnék mostantól rossz turista lenni! Sőt, azt hiszem, minden olyan pillanatot, amikor elhagyom az országhatárt, duplán, triplán jobban meg fogom becsülni, mint eddig tettem. Befejezem az élményhajhászást. Egyszer és mindenkorra... nem veszek majd fejvesztve repjegyet bárhová, ha éppen spontán hangulatban leszek.
16:00 – Remélem, hogy úgy alakul az élet, hogy azért opció marad az utazás, a kikapcsolódás ezen formája. És mi van, ha legutoljára Bécsben voltam, és évekig, hosszú évekig ezzel kell beérnem?
16:30 – A szüleinknek még egyáltalán nem volt ennyire kézenfekvő és tálcán kínált lehetőség az utazás. Nem beszélve a nagyszülőkről. Kibírták, mit kibírták, nagyszerű és tájékozott ember lett belőlük. Lehet, hogy újra kell építeni az egzisztenciát, és tényleg egy ideig maradnak az ország nyújtotta lehetőségek. De hova sietnénk?
17:00 – Egy kis mozgás, végre! Fizikai kihívás, amitől kicsit elcsendesedik az elme.
18:00 – Rövid státuszcsekkolás során kiderül, hogy a barátok jól vannak, az egyiknek folyik az orra, de egyébként minden rendben. A családok is egészen egyben vannak, öröm, hogy több családfenntartó, idősödő apukát sikerült lebeszélni a munkáról és a lakhely elhagyásáról. Akiknek mégsem alakulhat így, azok pedig nagyon elővigyázatosan dolgoznak. Nem állhat meg az élet... vagy mégis?
19:00 – Felfoghatatlan, hogy ez a járvány mindenkit érint. Nincs olyan ember a világon, akinek az életére valamilyen szinten ne lenne hatással. Gazdaságilag, egészségügyileg, morálisan, mindenhogyan. Csak legyünk már túl rajta, a lehető legfájdalommentesebben! De ez nem az a sebtapasz, amit egy villámgyors mozdulattal letépünk... ez a hosszú ideje felragasztott, szőrökbe beleépült fajta, amit lassan lehet csak lehúzni... és ha már fájdalmasan, de el is tűnt, a ragasztófoszlányok, a beleragadt kosz, szösz még ottmarad.
20:00 – Apropó, kosz. Át kell törölni a kilincseket, a villanykapcsolókat is! Közben azon méltatlankodom, hogy miért hír a legbénább rendezvények elmaradása. Azokon a béna rendezvényeken is rengetegen dolgoztak, istentelenül sokat, még akkor is, ha nem egyeznek az ízlésemmel. Mennyi munkahely, mennyi füstbe ment terv...
20:30 – Zsong a fejem. Persze az alkohol nem fertőtlenít belülről, mégis jól fog esni egy pár korty. Talán lelassít egy kicsit, és tompít valamit. Aztán arra gondolok, hogy lehet, mégis jobb, ha nem tompítok, lesznek sokkal rosszabb napok és órák, ráadásul a mai bevásárlást holnap kora reggelre toltam el, hét órakor már érdemes lenne a boltnál lenni. Akkor talán kevesebben vannak, és még mindenből lesz, amit szeretnék beszerezni. Nem spájzolok, emberi mennyiséget vásárolok, mert a fogyasztást sem kéne túlzásba vinni, másrészt jó, ha mindenkinek jut. Nem férnek a fejembe azok, akik nem képesek gondolni a másikra. Remélem rájuk rohad a tej, molyos lesz a liszt!
20:40 – Rendben, ne rohadjon, ne molyosodjon! Nincs most ideje a gyűlölködésnek és az átkozódásnak. Két hét múlva már annyira ki leszek éhezve az emberi interakciókra, hogy majd az antipatikus, raktározó családot is meg szeretném majd ölelni a boltban.
21:00 – Most viszont azt ölelem, akivel, ha már elkaptuk, akkor át is adtuk egymásnak. Családot nem puszilgatok, csak sűrűn kérdezem, hogy vannak. Nos, ezen a napon is túl vagyunk.
A koronavírussal kapcsolatos korábbi cikkeink:
- Drámai helyzetben a turizmus
- Hihetetlen, mennyi étterem próbál átállni kiszállításra
- Kína betiltja a vadon élő állatok fogyasztását
- Ilyen kreatív módszerrel küzdenek budapesti éttermek az életben maradásért
- Egy trendelőrejelző szerint a koronavírus “tiszta lapot ad az újrakezdéshez”
- Massimo Bottura minden este nyolckor a családjával főz a karanténból
- Bezár a koronavírus miatt az egyik legjobb budapesti étterem
- Ezekre figyeljünk oda a pszichológus szerint, ha hosszabb időre otthon kell maradnunk
- Nem pánikolok, nem a saját kényelmemet nézem elsősorban, hanem a közös érdekeinket!
- Így tudunk segíteni a bajba jutott éttermeinken
- Így segít munka nélkül maradt dolgozóinak az egyik budapesti étterem
- Milánóban a séfek és pizzasütők ötletes stresszoldó kampányba kezdtek
- Éppen az fog megmenteni, amit egy hónapja a pokolba kívántam
- Bezárnak a fővárosi fenntartású mozik, színházak, múzeumok és könyvtárak
- Szürreális, mit tett a koronavírus-járvány a világ legismertebb látnivalóival
- A koronavírus sok jó dolgot elvesz tőlünk, de vissza fogunk térni
- Végre az Airbnb is meglépte vírus-ügyben, amit meg kellett
- Bezárták a legnagyobb múzeumokat a spanyol fővárosban
- Velence most lett olyan tökéletes, amilyennek mindig is elképzeltem
- Egy kaliforniai étterem testhőt mér az ajtóban a világjárvány megfékezése érdekében
- Hét aranyszabály, arra az esetre, ha otthonról kell dolgozni
- Olaszország-szerte bezárják a nem létfontosságú kiskereskedelmi egységeket
- #otthonmaradok, kommunikálják a büszke és felelősségteljes olaszok
- Az Egyesült Államok harminc napra felfüggeszt majdnem minden beutazást Európából
- Ezért mondom le inkább a New York-i utamat
- Hét kérdés és válasz a koronavírusról, ami mindenkit foglalkoztat
- Veszélyhelyzetet hirdet ki a kormány – Ezek az utazást érintő intézkedések
(Illusztrációk: Getty Images)
jókedv | koronavírus-járvány | pszichológia | megváltozott világ | psziché | koronajárvány
Merész kampánnyal robban be a Reebok új kollekciója
A modern luxus nyomában a Range Roverrel
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!